Sprueche 7
1 Mein Sohn, bewahre meine Rede und birg meine Gebote in dir!
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Beobachte meine Gebote, so wirst du leben, und bewahre meine Lehre wie einen Augapfel!
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Binde sie an deine Finger, schreibe sie auf die Tafel deines Herzens!
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Sprich zur Weisheit: Du bist meine Schwester! und sage zum Verstand: Du bist mein Vertrauter!
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 daß du bewahrt bleibest vor dem fremden Weibe, vor der Buhlerin, die glatte Worte gibt!
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 Denn als ich am Fenster meines Hauses durch das Gitter guckte
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 und die Einfältigen beobachtete, bemerkte ich unter den Söhnen einen unverständigen Jüngling.
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 Der strich auf der Gasse herum, nicht weit von ihrem Winkel, und betrat den Weg zu ihrem Haus
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 in der Dämmerung, beim Einbruch der Nacht, da es dunkelte.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 Siehe, da lief ihm ein Weib entgegen im Hurenschmuck und verschmitzten Herzens,
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 frech und zügellos. Ihre Füße können nicht zu Hause bleiben;
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 bald auf der Straße, bald auf den Plätzen, an allen Ecken lauert sie.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 Die ergriff und küßte ihn, und mit unverschämter Miene sprach sie zu ihm:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 «Ich war ein Dankopfer schuldig, heute habe ich meine Gelübde bezahlt;
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 darum bin ich ausgegangen dir entgegen, um eifrig dein Angesicht zu suchen, und ich fand dich auch!
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Ich habe mein Lager mit Teppichen gepolstert, mit bunten Decken von ägyptischem Garn;
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 ich habe mein Bett besprengt mit Myrrhe, Aloe und Zimt.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Komm, wir wollen der Liebe genießen bis zum Morgen, uns an Liebkosungen ergötzen!
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Denn der Mann ist nicht zu Hause, er hat eine weite Reise angetreten,
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 er hat den Geldbeutel mitgenommen und kommt erst am Tage des Vollmonds wieder heim.»
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Durch ihr eifriges Zureden machte sie ihn geneigt und bewog ihn mit ihren glatten Worten,
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 so daß er ihr plötzlich nachlief, wie ein Ochse zur Schlachtbank geht und wie ein Gefesselter zum Narrenhaus
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 (bis ihm der Pfeil die Leber spaltet), wie ein Vogel ins Netz hinein fliegt und nicht weiß, daß es ihn sein Leben kostet!
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 So schenkt mir nun Gehör, ihr Söhne, und merkt auf die Reden meines Mundes!
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Dein Herz neige sich nicht ihren Wegen zu, und verirre dich nicht auf ihre Pfade;
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 denn sie hat viele verwundet und zu Fall gebracht, und gewaltig ist die Zahl ihrer Opfer.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
