Klagelieder 5
1 Gedenke, HERR, was uns widerfahren ist! Schau her und siehe unsere Schmach!
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Unser Erbe ist den Fremden zugefallen, unsere Häuser den Ausländern.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Wir sind Waisen geworden, vaterlos, unsere Mütter zu Witwen.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Unser Wasser trinken wir um Geld, unser Holz kommt uns gegen Bezahlung zu.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Unsere Verfolger sind uns beständig auf dem Hals; werden wir müde, so gönnt man uns keine Ruhe.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Wir haben Ägypten die Hand gereicht und Assur, um genug Brot zu erhalten.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Unsere Väter, die gesündigt haben, sind nicht mehr; wir müssen ihre Schuld tragen.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Knechte herrschen über uns; niemand befreit uns aus ihrer Hand!
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 Wir schaffen unsere Nahrung unter Lebensgefahr herbei, weil uns in der Wüste das Schwert bedroht.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Unsere Haut ist schwarz wie ein Ofen, so versengt uns der Hunger.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Frauen wurden in Zion vergewaltigt, Jungfrauen in den Städten Judas.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Fürsten wurden durch ihre Hand gehängt, die Person der Alten hat man nicht geachtet.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Jünglinge müssen Mühlsteine tragen und Knaben straucheln unter Bürden von Holz.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Die Ältesten bleiben weg vom Tor, und die Jünglinge lassen ihr Saitenspiel.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Die Freude unsres Herzens ist dahin, unser Reigen hat sich in Klage verwandelt.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Die Krone ist uns vom Haupte gefallen; wehe uns, daß wir gesündigt haben!
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Darob ist unser Herz krank geworden, darum sind unsere Augen trübe:
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 weil der Berg Zion verwüstet ist; Füchse tummeln sich daselbst.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Du aber, o HERR, bleibst ewiglich, dein Thron besteht für und für!
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Warum willst du uns für immer vergessen, uns verlassen auf Lebenszeit?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Bringe uns zu dir zurück, o HERR, so kehren wir um; laß es wieder werden wie vor alters!
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Oder hast du uns gänzlich verworfen, bist du allzusehr über uns erzürnt?
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
