Klagelieder 3
1 Ich bin der Mann, der tief gebeugt worden ist durch die Rute seines Zorns.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 Mich hat er verjagt und in die Finsternis geführt und nicht ans Licht.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Nur gegen mich kehrt er immer wieder den ganzen Tag seine Hand.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 Er hat mein Fleisch und meine Haut verschlungen und meine Knochen zermalmt.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 Er hat rings um mich her Gift und Drangsal aufgebaut.
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 In dunkeln Höhlen läßt er mich wohnen wie längst Verstorbene.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 Er hat mich eingemauert, daß ich nicht herauskommen kann; mit ehernen Ketten hat er mich beschwert.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Ob ich auch schreie und rufe, verstopft er doch die Ohren vor meinem Gebet.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 Quadersteine legt er mir in den Weg, krümmt meine Pfade.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 Er lauert mir auf wie ein Bär, wie ein Löwe im Dickicht.
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 Er hat mich auf Abwege gebracht, ist über mich hergefallen und hat mich arg zugerichtet.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 Er hat seinen Bogen gespannt und mich dem Pfeile zum Ziel gesetzt.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 Er hat mir seines Köchers Söhne in die Nieren gejagt.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 Ich bin allem Volk zum Gelächter geworden, ihr Liedlein den ganzen Tag.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 Er hat mich mit Bitterkeit gesättigt, mit Wermut getränkt.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 Er ließ meine Zähne sich an Kies zerbeißen, er hat mich mit Asche bedeckt.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 Und du hast meine Seele aus dem Frieden verstoßen, daß ich des Glückes vergaß.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 Und ich sprach: Meine Lebenskraft ist dahin, meine Hoffnung auf den HERRN.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Sei eingedenk meines Elends, meiner Verfolgung, des Wermuts und des Gifts!
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 Beständig denkt meine Seele daran und ist tief gebeugt!
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 Dieses aber will ich meinem Herzen vorhalten, darum will ich Hoffnung fassen:
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 Gnadenbeweise des HERRN sind's, daß wir nicht gänzlich aufgerieben wurden, denn seine Barmherzigkeit ist nicht zu Ende;
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 sie ist alle Morgen neu, und deine Treue ist groß!
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 Der HERR ist mein Teil, spricht meine Seele; darum will ich auf ihn hoffen.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 Der HERR ist gütig gegen die, welche auf ihn hoffen, gegen die Seele, die nach ihm fragt.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 Gut ist's, schweigend zu warten auf das Heil des HERRN.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 Es ist einem Manne gut, in seiner Jugend das Joch zu tragen.
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 Er sitze einsam und schweige, wenn man ihm eines auferlegt!
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 Er stecke seinen Mund in den Staub; vielleicht ist noch Hoffnung vorhanden!
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 Schlägt ihn jemand, so biete er ihm den Backen dar und lasse sich mit Schmach sättigen!
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 Denn der Herr wird nicht ewig verstoßen;
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 sondern wenn er betrübt hat, so erbarmt er sich auch nach der Größe seiner Gnade.
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 Denn nicht aus Lust plagt und betrübt ER die Menschenkinder.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 Wenn alle Gefangenen eines Landes mit Füßen getreten,
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 wenn das Recht eines Mannes vor dem Angesicht des Höchsten gebeugt,
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 die Rechtssache eines Menschen verdreht wird, sollte der Herr es nicht beachten?
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Wer hat je etwas gesagt und es ist geschehen, ohne daß der Herr es befahl?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 Geht nicht aus dem Munde des Höchsten das Böse und das Gute hervor?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Was beklagt sich der Mensch? Es hätte sich wahrlich jeder über seine Sünde zu beklagen!
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 Lasset uns unsere Wege erforschen und durchsuchen und zum HERRN zurückkehren!
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Lasset uns unsere Herzen samt den Händen zu Gott im Himmel erheben!
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 Wir sind abtrünnig und widerspenstig gewesen; das hast du nicht vergeben;
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 du hast dich im Zorn verborgen und uns verfolgt; du hast uns ohne Gnade erwürgt;
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 du hast dich in eine Wolke gehüllt, daß kein Gebet hindurchdrang;
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 du hast uns zu Kot und Abscheu gemacht unter den Völkern!
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 Alle unsere Feinde haben ihr Maul gegen uns aufgesperrt.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Grauen und Grube wurden uns beschieden, Verwüstung und Untergang.
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Es rinnen Wasserbäche aus meinen Augen wegen des Untergangs der Tochter meines Volkes.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 Mein Auge tränt unaufhörlich; denn da ist keine Ruhe,
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 bis der HERR vom Himmel herabschauen und dareinsehen wird.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 Was ich sehen muß, tut meiner Seele weh ob aller Töchter meiner Stadt.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Die mich ohne Ursache hassen, stellten mir heftig nach wie einem Vogel;
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 sie wollten mich in der Grube ums Leben bringen und warfen Steine auf mich.
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Die Wasser gingen über mein Haupt; ich sagte: Ich bin verloren!
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 Aber ich rief, HERR, deinen Namen an, tief unten aus der Grube.
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 Du hörtest meine Stimme: «Verschließe dein Ohr nicht vor meinem Seufzen, vor meinem Hilferuf!»
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Du nahtest dich mir des Tages, als ich dich anrief, du sprachest: Fürchte dich nicht!
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Du führtest, o Herr, die Sache meiner Seele, du rettetest mir das Leben!
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 Du hast, o HERR, meine Unterdrückung gesehen; schaffe du mir Recht!
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Du hast all ihre Rachgier gesehen, alle ihre Anschläge wider mich;
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 du hast, o HERR, ihr Schmähen gehört, alle ihre Pläne gegen mich,
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 die Reden meiner Widersacher und ihr beständiges Murmeln über mich.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Siehe doch: ob sie niedersitzen oder aufstehen, so bin ich ihr Spottlied.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 Vergilt ihnen, o HERR, nach dem Werk ihrer Hände!
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 Gib ihnen Verstockung ins Herz, dein Fluch komme über sie!
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Verfolge sie in deinem Zorn und vertilge sie unter dem Himmel des HERRN hinweg!
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
