Job 6
1 Da antwortete Hiob und sprach:
Jób pedig felele, és monda:
2 O daß mein Unmut und mein Unglück gegeneinander abgewogen und zugleich auf eine Waage gelegt würden!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Denn nun ist es schwerer als Meeressand; darum sind meine Reden so verwirrt.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Denn die Pfeile des Allmächtigen stecken in mir, mein Geist saugt ihr Gift; die Schrecken Gottes bestürmen mich.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Schreit auch ein Wildesel beim Gras, brüllt auch ein Ochse, wenn er Futter hat?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Kann man auch Fades essen ohne Salz, findet man am Eiweiß irgendwelchen Geschmack?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Was meine Seele zu berühren verschmähte, das ist jetzt mein täglich Brot!
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 O daß doch käme, was ich wünsche, und Gott meine Hoffnung erfüllte:
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 daß es doch Gott gefiele, mich zu zermalmen, seine Hand auszustrecken und mich abzuschneiden!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 So bliebe mir noch der Trost (worüber ich frohlocken würde im schonungslosen Schmerz), daß ich von den Worten des Heiligen nicht abgefallen bin!
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Wie groß ist denn meine Kraft, daß ich noch ausharren, und wann kommt mein Ende, daß meine Seele sich gedulden soll?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Ist mir denn der Steine Kraft gegeben, ist dies mein Fleisch etwa von Erz?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Bin ich denn nicht hilflos und des Heils beraubt?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 Dem Verzagten soll sein Freund Mitleid erzeigen, selbst wenn er von der Furcht des Allmächtigen lassen sollte.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Meine Brüder trügen wie ein Wildbach, wie das Bett der Wildbäche, die überlaufen,
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 welche trübe werden vom Eis, wenn der Schnee sich darin birgt,
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 die aber versiegen zur Zeit der Sommerglut und von ihrem Ort verschwinden, wenn es heiß wird.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Es biegen ab von ihrem Wege die Karawanen, ziehen in die Wüste und verirren sich;
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 es schauen sie die Karawanen Themas, die Reisegesellschaften Sebas hoffen auf sie.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 Aber sie werden in ihrer Hoffnung zuschanden; wenn sie dorthin kommen, sind sie enttäuscht.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 So seid auch ihr mir jetzt geworden; ihr schauet Schreckliches und fürchtet euch davor!
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Habe ich gesagt: «Gebet mir etwas!» oder «Bringt mir etwas von eurem Vermögen her;
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 rettet mich aus der Hand des Feindes und erlöset mich von des Tyrannen Hand?»
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Belehret mich, so will ich schweigen,
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 weiset mir nach, wo ich gefehlt! O wie eindringlich sind die Reden der Wahrheit! Aber was bringen eure Zurechtweisungen zu-recht?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Gedenket ihr Worte zu bekritteln und haltet die Reden eines Verzweifelten für Wind?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Ja, ihr werfet das Los über eine Waise und verhandelt euren Freund!
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Und nun seid doch so gefällig und schaut mich an, ob ich euch ins Angesicht lügen werde!
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Kehret um, tut nicht Unrecht! Ja, kehret um! noch bin ich im Recht!
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Ist denn Unrecht auf meiner Zunge, oder unterscheidet mein Gaumen nicht, was verderblich ist?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
