Job 38

1 Da antwortete der HERR dem Hiob aus dem Gewittersturm und sprach:

Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

2 Wer verfinstert da Gottes Rat mit seinen unverständigen Reden?

Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

3 Gürte doch deine Lenden wie ein Mann! Ich will dich fragen, lehre mich!

Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

4 Wo warst du, als ich den Grund der Erde legte? Sage an, wenn du es weißt!

Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

5 Wer hat ihre Maße bestimmt? Weißt du das? Oder wer hat die Meßschnur über sie ausgespannt?

Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

6 Worauf wurden ihre Grundpfeiler gestellt, oder wer hat ihren Eckstein gelegt,

Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

7 als die Morgensterne miteinander jauchzten und alle Söhne Gottes jubelten?

Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

8 Wer hat das Meer mit Dämmen umgeben, als es hervorbrach wie aus Mutterleib,

És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

9 da ich es in Wolken kleidete und es in dicke Nebel, wie in Windeln band;

Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

10 da ich ihm seine Grenze zog und ihm Damm und Riegel gab und zu ihm sprach:

Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

11 «Bis hierher sollst du kommen und nicht weiter, hier soll sich legen deiner Wellen Stolz!»?

És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

12 Hast du zu deiner Zeit den Sonnenaufgang angeordnet und dem Morgenrot seinen Platz angewiesen,

Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

13 daß es die Enden der Erde ergreife, damit die Frevler von ihr abgeschüttelt werden?

Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

14 Sie wandelt sich wie Ton unter dem Siegel und alles steht da wie ein [Pracht-]Gewand;

Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

15 den Gottlosen wird ihr Licht entzogen und der Frevler Arm zerbricht.

Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

16 Bist du auch bis zu den Meeresquellen gekommen, oder hast du die Meerestiefe ausgeforscht?

Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

17 Sind dir die Tore des Todes geöffnet worden, oder hast du die Tore des Todesschattens gesehen?

Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

18 Hast du die Breiten der Erde überschaut? Weißt du das alles, so sage es mir!

Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

19 Welches ist der Weg zu den Wohnungen des Lichts, und wo hat die Finsternis ihren Ort,

Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

20 daß du bis zu ihrer Grenze gelangen und den Pfad zu ihrem Hause finden könntest?

Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

21 Du weißt es, denn zu der Zeit warst du geboren, und die Zahl deiner Tage ist groß!

Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

22 Bist du auch bis zu den Vorratskammern des Schnees gekommen, und hast du die Speicher des Hagels gesehen,

Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

23 die ich aufbehalten habe für die Zeit der Not, für den Tag des Krieges und des Streits?

A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

24 Auf welche Weise verteilt sich das Licht, und wie verbreitet sich der Ostwind über die Erde?

Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

25 Wer hat dem Regenstrom sein Bett gegraben und dem Donnerstrahl einen Weg gebahnt,

Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

26 damit es regne auf unbewohntes Land, auf die Wüste, wo kein Mensch ist,

Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

27 um zu sättigen die Einöde und Wildnis, damit das junge Grün gedeihen kann?

Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

28 Hat der Regen auch einen Vater, und wer hat die Tropfen des Taues erzeugt?

Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

29 Aus wessen Leibe ist das Eis hervorgegangen, und wer hat des Himmels Reif geboren?

Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

30 Wie zu Stein erstarren die Gewässer, und der Wasserspiegel schließt sich fest zusammen.

Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?

31 Hast du die Bande des Siebengestirns geknüpft, oder kannst du die Fesseln des Orion lösen?

Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

32 Kannst du die Zeichen des Tierkreises zu ihrer Zeit herausführen, und leitest du den Großen Bären samt seinen Jungen?

A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

33 Kennst du die Gesetze des Himmels, oder bestimmst du seine Herrschaft über die Erde?

Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

34 Kannst du deine Stimme zu den Wolken erheben [und befehlen], daß dich Regengüsse bedecken?

Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

35 Kannst du Blitze entsenden, daß sie hinfahren und zu dir sagen: Siehe, hier sind wir?

Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

36 Wer hat Weisheit in die Nieren gelegt, oder wer hat dem Herzen Verstand verliehen?

Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

37 Wer zählt die Wolken mit Weisheit, und wer schüttet die Schläuche des Himmels aus,

Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

38 daß der Staub zu Klumpen wird und die Schollen aneinander kleben?

Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

39 Jagst du der Löwin ihre Beute und stillst die Begierde der jungen Löwen,

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

40 wenn sie in ihren Höhlen kauern, im Dickicht auf der Lauer liegen?

Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

41 Wer bereitet den Raben ihre Speise, wenn ihre Jungen zu Gott schreien und aus Mangel an Nahrung herumflattern?

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?