Job 38
1 Da antwortete der HERR dem Hiob aus dem Gewittersturm und sprach:
S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:
2 Wer verfinstert da Gottes Rat mit seinen unverständigen Reden?
Ki az, ki elhomályosítja a tanácsot, tudás nélküli szavakkal.
3 Gürte doch deine Lenden wie ein Mann! Ich will dich fragen, lehre mich!
Övezd csak föl férfiként ágyékodat, hadd kérdelek, s te tudasd velem.
4 Wo warst du, als ich den Grund der Erde legte? Sage an, wenn du es weißt!
Hol voltál, midőn alapítottam a földet, jelentsd ki, ha tudsz értelmet!
5 Wer hat ihre Maße bestimmt? Weißt du das? Oder wer hat die Meßschnur über sie ausgespannt?
Ki vonta méreteit, ha tudod, vagy ki nyújtotta ki reá a mérőzsinórt?
6 Worauf wurden ihre Grundpfeiler gestellt, oder wer hat ihren Eckstein gelegt,
Mire süllyesztettek le oszloplábai, vagy ki vetette oda sarokkövét?
7 als die Morgensterne miteinander jauchzten und alle Söhne Gottes jubelten?
Midőn együtt ujjongtak a reggel csillagai s riadoztak mind az Istenfiak;
8 Wer hat das Meer mit Dämmen umgeben, als es hervorbrach wie aus Mutterleib,
s elrekesztette ajtókkal a tengert, midőn előtörve kijött a méhből;
9 da ich es in Wolken kleidete und es in dicke Nebel, wie in Windeln band;
midőn felhőt tettem öltözetévé és sűrű ködöt pólyájává,
10 da ich ihm seine Grenze zog und ihm Damm und Riegel gab und zu ihm sprach:
és reája szabtam törvényemet és elhelyeztem reteszt meg ajtókat,
11 «Bis hierher sollst du kommen und nicht weiter, hier soll sich legen deiner Wellen Stolz!»?
és mondtam, idáig jöjj s ne tovább, s itt legyen határa vetve hullámaid gőgjének!
12 Hast du zu deiner Zeit den Sonnenaufgang angeordnet und dem Morgenrot seinen Platz angewiesen,
Világéletedben rendeltél-e reggelt, tudattad-e a hajnallal az ő helyét?
13 daß es die Enden der Erde ergreife, damit die Frevler von ihr abgeschüttelt werden?
Hogy megragadja a földnek széleit, hogy lerázassanak róla a gonoszok:
14 Sie wandelt sich wie Ton unter dem Siegel und alles steht da wie ein [Pracht-]Gewand;
elváltozik mint pecsét agyag, a minden előáll mint egy ruha;
15 den Gottlosen wird ihr Licht entzogen und der Frevler Arm zerbricht.
s megvonatik a gonoszoktól világosságuk, s a fölemelt kar megtöretik.
16 Bist du auch bis zu den Meeresquellen gekommen, oder hast du die Meerestiefe ausgeforscht?
Eljutottál-e a tenger örvényéig, s a mélység fenekén járkáltál-e?
17 Sind dir die Tore des Todes geöffnet worden, oder hast du die Tore des Todesschattens gesehen?
Feltárultak-e neked a halál kapui s láttad-e a vakhomálynak kapuit?
18 Hast du die Breiten der Erde überschaut? Weißt du das alles, so sage es mir!
Figyeltél-e a föld tágasságáig? Jelentsd ki, ha mindezt tudod.
19 Welches ist der Weg zu den Wohnungen des Lichts, und wo hat die Finsternis ihren Ort,
Melyik az út oda, a hol lakik a világosság, és a sötétségnek merre van helye,
20 daß du bis zu ihrer Grenze gelangen und den Pfad zu ihrem Hause finden könntest?
hogy elvinnéd határához, a hogy értenéd házának ösvényét?
21 Du weißt es, denn zu der Zeit warst du geboren, und die Zahl deiner Tage ist groß!
Tudhatod, mert akkor születtél, és sok a te napjaidnak száma!
22 Bist du auch bis zu den Vorratskammern des Schnees gekommen, und hast du die Speicher des Hagels gesehen,
Eljutottál-e a hó tárházaihoz, és a jégeső tárházait láttad-e,
23 die ich aufbehalten habe für die Zeit der Not, für den Tag des Krieges und des Streits?
melyet tartogattam szorongatás idejére, harcz és háború napjaira.
24 Auf welche Weise verteilt sich das Licht, und wie verbreitet sich der Ostwind über die Erde?
Melyik az út oda, a hol szétoszlik a világosság, szétterjed a keleti szél a földre?
25 Wer hat dem Regenstrom sein Bett gegraben und dem Donnerstrahl einen Weg gebahnt,
Ki hasított csatornát az áradatnak és utat a mennydörgés villámának,
26 damit es regne auf unbewohntes Land, auf die Wüste, wo kein Mensch ist,
hogy esőt hullasson földre, hol nincs férfi, pusztára, melyben ember nincs.
27 um zu sättigen die Einöde und Wildnis, damit das junge Grün gedeihen kann?
Hogy jól lakasson pusztát és pusztaságot, és hogy sarjasztóvá tegye a pázsit eredőjét?
28 Hat der Regen auch einen Vater, und wer hat die Tropfen des Taues erzeugt?
Van-e az esőnek apja, vagy ki nemzette a harmat cseppjeit?
29 Aus wessen Leibe ist das Eis hervorgegangen, und wer hat des Himmels Reif geboren?
Kinek méhéből eredt a jég, s az égnek derét ki szülte?
30 Wie zu Stein erstarren die Gewässer, und der Wasserspiegel schließt sich fest zusammen.
Mint a kő összezsugorodnak a vizek, s a mélység felszíne összefogódzik.
31 Hast du die Bande des Siebengestirns geknüpft, oder kannst du die Fesseln des Orion lösen?
Megkötöd-e a fiastyúknak kötelékeit, vagy megoldod-e órión pórázait;
32 Kannst du die Zeichen des Tierkreises zu ihrer Zeit herausführen, und leitest du den Großen Bären samt seinen Jungen?
kihozod-e a csillagzatokat idején, és a gönczölszekeret fiaival együtt vezeted-e?
33 Kennst du die Gesetze des Himmels, oder bestimmst du seine Herrschaft über die Erde?
Ismered-e az ég törvényeit, avagy te állapítod-e meg kormányát a földön?
34 Kannst du deine Stimme zu den Wolken erheben [und befehlen], daß dich Regengüsse bedecken?
Emeled-e a hangodat a felhőhöz, hogy víznek bősége borítson el téged?
35 Kannst du Blitze entsenden, daß sie hinfahren und zu dir sagen: Siehe, hier sind wir?
Kiküldesz-e villámokat, hogy menjenek s hogy azt mondják neked: íme itt vagyunk?
36 Wer hat Weisheit in die Nieren gelegt, oder wer hat dem Herzen Verstand verliehen?
Ki helyezett a vesékbe bölcsséget, vagy ki adott a gondolatba értelmességet?
37 Wer zählt die Wolken mit Weisheit, und wer schüttet die Schläuche des Himmels aus,
Ki számlálja meg a fellegeket bölcsséggel s az ég tömlőit ki folyatja ki?
38 daß der Staub zu Klumpen wird und die Schollen aneinander kleben?
Mikor tömörré tömörül a por s a göröngyök összetapadnak?
39 Jagst du der Löwin ihre Beute und stillst die Begierde der jungen Löwen,
Vadászol-e a nőoroszlánnak ragadmányt, s a fioroszlánok vágyát kitöltöd-e;
40 wenn sie in ihren Höhlen kauern, im Dickicht auf der Lauer liegen?
midőn guggolnak az odúkban, lesre ülnek a bozótban?
41 Wer bereitet den Raben ihre Speise, wenn ihre Jungen zu Gott schreien und aus Mangel an Nahrung herumflattern?
Ki készíti el a hollónak az ő prédáját, midőn gyermekei Istenhez fohászkodnak, kóvályognak eledel nélkül?
