Job 37
1 Ja, darüber erzittert mein Herz und fährt auf von seiner Stelle.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Höret auf das Donnern seiner Stimme und auf den Ton, der aus seinem Munde geht!
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Er läßt ihn dahinfahren unter dem ganzen Himmel und sein Licht bis zu den Enden der Erde.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Hinter ihm her brüllt der Donner, er donnert mit seiner majestätischen Stimme, und er spart damit nicht, damit seine Stimme gehört werde.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Gott donnert mit seiner Stimme wunderbar; er tut große Dinge, die wir nicht verstehen.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Er gebeut dem Schnee: Falle auf die Erde! und läßt Regen fließen, heftige Regengüsse.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Aller Menschen Hand versiegelt er, damit alle Leute sein Werk erkennen mögen.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Die Tiere suchen ihre Schlupfwinkel auf und bleiben in ihren Höhlen.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Aus der Kammer [des Südens] kommt der Sturm und vom Norden her die Kälte.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Vom Hauche Gottes gibt es Eis, und die weiten Wasser frieren zu.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Mit Wasserfülle belastet er die Wolken, er zerstreut das Lichtgewölk.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Und dieses wendet sich überall hin, wohin er es lenkt, auszurichten alles, was er ihm befiehlt, auf dem ganzen Erdenrund,
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 bald zur Rute, bald zur Wohltat für sein Land.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Merke dir das, Hiob, stehe stille und erwäge Gottes Wunder!
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Weißt du, wie Gott ihnen Befehl gibt, wie er das Licht seiner Wolken leuchten läßt?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Verstehst du das Schweben der Wolken, die Wunder dessen, der an Verstand vollkommen ist?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Du, dem die Kleider zu warm werden, wenn es auf der Erde schwül wird vom Mittagswind,
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 wölbst du mit Ihm das Firmament, daß es feststeht wie ein gegossener Spiegel?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Lehre uns, was wir ihm sagen sollen; wir können nichts vorbringen vor Finsternis.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Soll ihm gemeldet werden, daß ich rede? Oder sollte der Mensch wünschen, vertilgt zu werden?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Jetzt zwar sehen wir das Licht nicht, das doch leuchtend hinter den Wolken steht; aber der Wind wird sich erheben und sie wegfegen.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Von Mitternacht her kommt Goldglanz; Gott ist von wunderbarer Pracht umgeben.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Den Allmächtigen finden wir nicht; er ist von unbegreiflicher Kraft, voll Recht und Gerechtigkeit; er beugt sie nicht.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Darum fürchten ihn die Menschen; er aber sieht nicht an, die sich weise dünken.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
