Job 36

1 Und Elihu fuhr fort und sprach:

És folytatá Elihu, és monda:

2 Gedulde dich noch ein wenig, so will ich dich lehren, ich habe noch mehr zu reden für Gott.

Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

3 Ich will mein Wissen weither holen und meinem Schöpfer Gerechtigkeit widerfahren lassen!

Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

4 Denn wahrlich, meine Reden sind keine Lügen, du hast es mit einem ganz Verständigen zu tun!

Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.

5 Siehe, Gott ist mächtig, doch verachtet er niemand; groß ist die Kraft seines Herzens.

Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

6 Den Gottlosen läßt er nicht leben, aber den Elenden schafft er Recht.

Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

7 Er wendet seine Augen nicht ab von den Gerechten und setzt sie auf ewig mit Königen auf den Thron, damit sie herrschen.

Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

8 Sind sie aber in Fesseln gebunden, in Banden des Elends gefangen,

És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

9 so hält er ihnen ihre Taten und ihre Übertretungen vor; denn sie haben sich überhoben;

Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.

10 er öffnet ihr Ohr der Bestrafung und befiehlt ihnen, sich von der Bosheit abzukehren.

Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

11 Wenn sie dann gehorchen und sich unterwerfen, so werden sie ihre Tage in Glück und ihre Jahre in Wohlfahrt beendigen.

Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

12 Gehorchen sie aber nicht, so kommen sie um durchs Schwert und sterben dahin in ihrem Unverstand.

Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

13 Denn die, welche ruchlosen Herzens sind, widersetzen sich; sie flehen nicht, wenn er sie gefesselt hat.

De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

14 Ihre Seele stirbt in der Jugend und ihr Leben unter den Hurern.

Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

15 Den Gedemütigten aber rettet er durch die Demütigung und öffnet durch die Trübsal sein Ohr.

A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

16 Und auch dich lockt er aus der Enge in die Weite, da keine Not mehr sein wird, und an einen reichbesetzten Tisch.

Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

17 Bist du aber vom Urteil des Gottlosen erfüllt, so werden Urteil und Gericht dich treffen.

De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

18 Der Zorn verleite dich ja nicht zur Lästerung, und die Menge des Lösegeldes besteche dich nicht.

Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

19 Wird er deinen Reichtum schätzen? Er achtet nicht auf Gold, noch auf alle Anstrengungen der Kraft.

Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

20 Sehne dich nicht nach der Nacht, da Völker untergehen werden.

Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

21 Hüte dich, wende dich nicht zum Bösen, denn dieses ziehst du dem Leiden vor.

Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

22 Siehe, Gott ist erhaben in seiner Kraft, wo ist ein Lehrer wie er?

Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

23 Wer will ihn zur Rede stellen über seinen Weg, und wer will zu ihm sagen: Du hast Unrecht getan?

Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?

24 Gedenke daran, sein Tun zu erheben; die Menschen sollen es besingen.

Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

25 Alle Menschen sehen es ja, der Sterbliche schaut es von ferne.

Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

26 Siehe, wie erhaben ist Gott! Wir aber verstehen ihn nicht; die Zahl seiner Jahre hat niemand erforscht.

Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

27 Denn er zieht Wassertropfen herauf; sie träufeln als Regen aus seinem Dunst, den die Wolken rieseln lassen,

Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

28 sie triefen auf viele Menschen herab.

A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

29 Versteht man auch das Ausspannen der Wolken und das Krachen seines Gezelts?

De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

30 Siehe, er breitet sein Licht um sich her aus und bedeckt die Gründe des Meeres;

Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

31 denn damit richtet er die Völker und gibt Speise die Fülle.

Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

32 Seine Hände bedeckt er mit Licht und gebietet ihm, zu treffen.

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

33 Sein Donnern kündigt ihn an, die Herde sein Heraufsteigen [im Gewitter].

Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.