Job 3
1 Darnach tat Hiob seinen Mund auf und verfluchte den Tag seiner Geburt.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 Hiob hob an und sprach:
És szóla Jób, és monda:
3 Verloren gehe der Tag, da ich geboren bin, die Nacht, da es hieß: Ein Knabe ist gezeugt!
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Verfinstert werde dieser Tag; Gott in der Höhe frage nicht nach ihm, und niemals falle ein Lichtstrahl darauf!
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Finsternis und Todesschatten nehme ihn ein, Gewölk umhülle ihn und überfalle diesen trüben Tag!
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Und jene Nacht; Das Dunkel raffe sie weg, sie freue sich in des Jahres Tagen nie und komme nicht in die Zahl der Monde.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Ja, jene Nacht sei unfruchtbar, kein Jubel ertöne in ihr!
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Die, so den Tagen Böses losen und imstande sind, den Drachen aufzuwecken, sollen sie verfluchen.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Verfinstert müssen ihrer Dämmerung Sterne sein, sie warte auf Licht und es bleibe aus; sie schaue auch die Wimpern der Morgenröte nicht!
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 Weil sie den Mutterleib mir nicht verschloß und den Jammer nicht vor meinen Augen verbarg.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 Warum starb ich nicht gleich bei der Geburt und kam nicht um, sobald ich aus Mutterschoße ging?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Warum kamen mir Knie entgegen und wozu Brüste, daß ich sog?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Denn jetzt läge ich da und wäre stille; wäre ich entschlafen, so hätte ich nun Ruhe
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 mit Königen und Landesräten, die sich Steinhaufen erbaut haben,
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 oder mit Fürsten, reich an Gold, die in ihren Häusern Silber häuften.
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Oder wäre ich gar niemals dagewesen, wie eine verborgene Fehlgeburt, den Kindlein gleich, die nie das Licht gesehen haben!
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Dort hört der Frevler Toben auf, dort finden die Erschöpften Ruh;
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 alle Gefangenen sind dort in Frieden, sie hören die Stimme des Treibers nicht mehr;
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Kleine und Große sind daselbst, und der Knecht ist frei von seinem Herrn!
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 Warum läßt er Lebensmüde noch die Sonne sehen und zwingt er betrübte Seelen noch zu leben?
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 die auf den Tod harren, und er kommt nicht, die nach ihm graben, mehr als nach Schätzen;
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 die sich freuen würden und jubelten, die frohlockten, wenn sie ein Grab fänden.
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 [Was soll das Leben] dem Manne, dem sein Weg verborgen ist, den Gott rings umzäunt hat?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Denn statt zu essen, seufze ich, und meine Klage ergießt sich wie ein Wasserstrom.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Denn was ich gefürchtet habe, das ist über mich gekommen, und wovor mir graute, das hat mich getroffen.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 Ich kann nicht ruhen und nicht rasten, und kaum habe ich mich erholt, so kommt ein neuer Sturm über mich.
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
