Job 24

1 Warum sind vom Allmächtigen nicht Zeiten bestimmt und sehen die, so ihn kennen, seine Tage nicht?

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!

2 Man verrückt Marksteine, raubt Herden und weidet sie.

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

3 Den Esel der Waislein treibt man fort und pfändet der Witwe Kuh.

Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.

4 Man jagt die Armen aus dem Wege, und die Elenden im Lande müssen sich allesamt verbergen.

Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

5 Siehe, wie Wildesel in der Wüste gehen sie früh an ihr Werk, nach Nahrung suchend; die Wildnis muß ihre Kinder nähren.

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

6 Auf dem Felde ernten sie sein Futter und halten Nachlese im Weinberge des Gottlosen.

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

7 Nackend bringen sie die Nächte zu; sie haben kein Gewand und wenn es kalt wird, keine Decke.

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

8 Vor dem Regen bergen sie sich im Gebirge, und weil sie keine Zuflucht haben, klammern sie sich an die Felsen.

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

9 Man reißt das Waislein von der Brust und pfändet den Armen aus.

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

10 Nackt, ohne Kleid, läßt man sie laufen; sie müssen Garben tragen und hungern dabei.

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

11 Zwischen ihren Mauern pressen sie Öl, treten die Kelter und müssen dürsten.

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

12 Aus den Städten ertönt das Geschrei der Sterbenden, und die Seele der Erschlagenen schreit; aber Gott achtet nicht des Unrechts.

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

13 Jene hassen das Licht, sie wollen seine Wege nicht kennen und bleiben nicht auf seinen Pfaden.

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

14 Mit Tagesanbruch steht der Mörder auf, den Elenden und Armen umzubringen; in der Nacht aber ist er wie ein Dieb.

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

15 Das Auge des Ehebrechers wartet auf die Dämmerung; er spricht: Kein Auge sieht mich! Und verhüllt sein Angesicht.

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

16 In der Finsternis bricht man in die Häuser ein; bei Tage verschließen sie sich; sie scheuen das Licht.

Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

17 Denn ihnen ist die dichteste Finsternis gleich wie der Morgen; sie sind sogar mit dem Todesdunkel vertraut.

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

18 Schnell fährt er auf dem Wasser dahin. Verflucht ist sein Teil auf Erden; sein Weg führt nicht durch Weingärten.

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

19 Wie Hitze und Sonnenglut die Schneewasser wegraffen, so das Totenreich die, welche sündigen. (Sheol h7585)

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. (Sheol h7585)

20 Der Mutterschoß wird seiner vergessen, Würmer laben sich an ihm, seiner wird nicht mehr gedacht, und wie ein Baum wird der Übermut dessen gebrochen,

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

21 der die Unfruchtbare beraubte, die nicht gebar, und der Witwe nichts Gutes tat.

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

22 Und doch erhält Er die Mächtigen lange durch seine Kraft; mancher steht noch aufrecht, der seines Lebens nicht mehr sicher war.

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

23 Er gibt ihm Sicherheit, und jener verläßt sich darauf;

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

24 Seine Augen sehen auf ihre Wege. Sie kommen hoch; aber wenig braucht's, so sind sie dahin; sie sinken hin und werden zusammengerafft, wie alle andern auch, und verwelken wie die reifen Ähren.

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

25 Oder ist's nicht so? Wer will mich Lügen strafen und meine Rede zunichte machen?

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?