Job 23

1 Da antwortete Hiob und sprach:

Felele pedig Jób, és monda:

2 Auch heute noch ist meine Klage bitter; seine Hand preßt mir schwere Seufzer aus!

Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

3 O daß ich wüßte, wo ich Ihn fände! Ich würde zu seinem Throne gehen.

Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

4 Ich würde ihm die Streitfrage vorlegen und meinen Mund mit Beweisen füllen;

Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

5 ich möchte wissen, was er mir antworten, und gerne sehen, was er zu mir sagen würde.

Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

6 Würde er heftig mit mir streiten? Nein, er würde mich gewiß anhören.

Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

7 Da würde der Redliche bei ihm Recht finden, und ich würde auf ewig frei ausgehen von meinem Richter.

Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

8 Wenn ich aber schon nach Osten gehe, so ist er nirgends; wende ich mich nach Westen, so werde ich seiner nicht gewahr;

Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

9 begibt er sich nach Norden, so erspähe ich ihn nicht, verbirgt er sich im Süden, so kann ich ihn nicht sehen.

Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

10 Er aber kennt meinen Weg; er prüfe mich, so werde ich wie Gold hervorgehen!

De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

11 Mein Fuß hat seinen Pfad innegehalten; seinen Weg habe ich bewahrt, ich bog nicht davon ab;

Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

12 vom Gebote seiner Lippen wich ich nicht; in meinem Busen bewahrte ich die Reden seiner Lippen.

Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

13 Doch Er bleibt sich gleich, und wer will ihn davon abbringen? Was er will, das tut er.

Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

14 Er vollführt, was mir bestimmt ist, und dergleichen hat er viel im Sinn.

Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

15 Darum schrecke ich zurück vor ihm, und wenn ich daran denke, so fürchte ich mich davor.

Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

16 Ja, Gott hat mein Herz verzagt gemacht, und der Allmächtige hat mich erschreckt.

Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

17 Daß ich [aber] nicht vergehe vor dem Anblick der Finsternis, hat er vor meinem Angesicht das Dunkel verdeckt.

Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!