Job 21
1 Darauf antwortete Hiob und sprach:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Hört, hört, was ich zu sagen habe; das soll der Trost sein, den ihr mir gewährt!
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Erlaubet mir, daß ich rede; und wenn ich gesprochen habe, mögt ihr spotten!
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Richte ich meine Klage an einen Menschen? Und warum sollte ich nicht ungeduldig sein?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Wendet euch zu mir und erstaunet und leget die Hand auf den Mund!
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Ja, wenn ich daran denke, so erschrecke ich, und Zittern erfaßt meinen Leib.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Warum leben denn die Gottlosen, werden alt, groß und stark?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Ihr Same ist beständig vor ihnen, und ihre Sprößlinge wachsen vor ihren Augen um sie her.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Ihre Häuser sind in Frieden, ohne Furcht; die Rute Gottes schlägt sie nicht.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Ihr Ochse bespringt, und nicht umsonst; ihre Kühe kalben und sind nicht unfruchtbar.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Ihre Buben lassen sie ausziehen wie eine Schafherde, und ihre Kinder hüpfen herum.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Sie singen laut zur Pauke und Harfe und sind fröhlich beim Klang der Schalmei.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13 Sie verbringen in Wohlfahrt ihre Tage und fahren in einem Augenblick ins Totenreich hinab. (Sheol h7585)
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Und doch sprechen sie zu Gott: «Hebe dich weg von uns; der Erkenntnis deiner Wege fragen wir nichts nach!
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Was sollten wir dem Allmächtigen dienen, und was nützt es uns, ihn anzurufen?»
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Und doch steht ihr Glück nicht in ihrer Hand; darum sei der Rat der Gottlosen fern von mir!
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Wie oft erlischt die Leuchte der Gottlosen und ereilt sie ihr Schicksal? Teilt Er ihnen Schmerzen zu in seinem Zorn?
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Werden sie wie Stroh vor dem Wind und wie Spreu, die der Sturm entführt?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Spart Gott sein Unglück für seine Kinder auf? Ihm selbst sollte er vergelten, so daß er es weiß!
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Seine eigenen Augen sollen sein Verderben sehen, und den Zorn des Allmächtigen soll er selbst trinken!
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Denn was für Freude wird er an seiner Nachkommenschaft haben, wenn die Zahl seiner Monde abgeschnitten ist?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Kann man Gott Erkenntnis lehren, da er doch die Himmlischen richtet?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Der eine stirbt im Vollbesitz seines Glücks, vollkommen ruhig und sorglos;
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 seine Tröge fließen über von Milch, und das Mark seiner Gebeine wird getränkt.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Der andere aber stirbt mit betrübter Seele und hat nie Gutes geschmeckt:
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Gemeinsam liegen sie im Staube, und Gewürm bedeckt sie beide.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Seht, ich kenne eure Gedanken und die Anschläge, mit denen ihr mir Unrecht tut.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Denn ihr denkt: Wo ist das Haus des Tyrannen hingekommen? Und wo ist das Zelt, darin die Gottlosen wohnten?
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Habt ihr euch nicht bei denen erkundigt, die des Weges zogen? Und könnt ihr ihre Zeichen nicht anerkennen,
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 daß der Böse am Tage des Unglücks verschont bleibt und dem Tage des Zorns entgeht?
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Wer kann ihm ins Gesicht seinen Wandel vorhalten, und sein Tun, wer vergilt es ihm?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Doch er wird zu Grabe getragen, und über seinem Grabhügel hält man Wache.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Süß sind ihm des Grabes Schollen; hinter ihm her zieht jedermann, und vor ihm her eine unzählbare Schar.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Was tröstet ihr mich denn so vergeblich? Eure Antworten sind nichts als Treulosigkeit!
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
