Job 20

1 Da antwortete Zophar, der Naamatiter, und sprach:

Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

2 Darum veranlassen mich meine Gedanken zu einer Antwort, und deswegen drängt es mich [zu reden].

Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

3 Einen Verweis, mir zur Schande, muß ich vernehmen; aber mein Geist treibt mich zu antworten um meiner Einsicht willen.

Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

4 Weißt du nicht, daß von alters her, seit Menschen auf Erden sind,

Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

5 der Gottlosen Frohlocken kurz ist und die Freude der Frevler nur einen Augenblick währt?

Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

6 Wenn er schon bis zum Himmel erhoben würde und sein Haupt bis an die Wolken reichte,

Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:

7 so geht er doch, gleich seinem Kot, auf ewig unter, und die ihn gesehen, werden sagen: Wo ist er?

Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?

8 Wie ein Traum wird er verschwinden, man wird ihn nimmer finden, er vergeht wie ein Nachtgesicht.

Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

9 Das Auge, das ihn gesehen, sieht ihn nimmer wieder, und seine Stätte kennt ihn nicht mehr.

A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.

10 Seine Söhne müssen die Armen entschädigen und ihre Hände sein Vermögen wieder herausgeben.

Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.

11 Seine Gebeine waren voller Jugendkraft: die liegt nun mit ihm im Staub.

Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.

12 Ist das Böse noch so süß in seinem Munde, daß er es unter seiner Zunge birgt,

Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;

13 daß er es hegt und nicht lassen kann und an seinem Gaumen festhält:

És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

14 so verwandelt sich doch seine Speise in seinem Eingeweide und wird in seinem Innern zu Schlangengift.

Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

15 Das verschlungene Gut muß er wieder von sich geben, Gott treibt es ihm aus dem Leibe heraus.

Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.

16 Schlangengift hat er gesaugt: darum wird ihn die Zunge der Otter töten.

A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,

17 Er wird seine Lust nicht sehen an den Bächen, den Strömen von Honig und von Milch.

Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

18 Das Erworbene muß er zurückgeben, und er kann es nicht verschlingen; seines eingetauschten Gutes wird er nicht froh;

A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

19 denn er hat Arme unterdrückt und sie liegen lassen, ein Haus beraubt, anstatt gebaut.

Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

20 Sein Bauch wußte nichts von Genügsamkeit; vor seiner Begehrlichkeit blieb nichts verschont.

Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

21 Nichts entging seiner Freßgier, darum wird auch sein Gut nicht beständig sein.

Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.

22 Mitten in seinem Überfluß wird ihm angst, alle Hände der Unglücklichen kommen über ihn.

Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

23 Es wird geschehen, während er seinen Bauch noch füllt, wird Er über ihn senden die Glut seines Zornes und wird auf ihn regnen lassen, in seine Speise hinein.

Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

24 Flieht er vor der eisernen Rüstung, so wird ihn der eherne Bogen durchbohren.

Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.

25 Er zieht [daran], und der Pfeil geht aus seinem Leibe hervor, blitzend fährt er aus seiner Galle, und Todesschrecken kommen über ihn.

Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.

26 Alle Finsternis ist aufgespart für seine Schätze, ihn wird ein Feuer verzehren, das nicht ausgeblasen wird; es frißt weg, was in seinem Zelte übriggeblieben ist.

Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.

27 Der Himmel wird seine Schuld offenbaren und die Erde sich wider ihn empören.

Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

28 Der Reichtum seines Hauses fährt dahin, muß zerrinnen am Tage seines Zornes.

Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.

29 Das ist des gottlosen Menschen Teil von Gott, das Erbe, das Gott ihm zugesprochen hat.

Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.