Job 19
1 Und Hiob antwortete und sprach:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Wie lange wollt ihr doch meine Seele betrüben und mich mit euren Reden niederdrücken?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Ihr habt mich nun zehnmal geschmäht; schämt ihr euch nicht, mich so zu mißhandeln?
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Habe ich aber gefehlt, so trifft doch wahrlich mein Vergehen mich selbst!
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Wollt ihr aber wirklich großtun gegen mich und mir meine Schmach vorwerfen,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 so erkennet doch, daß Gott mich gebeugt und sein Netz über mich geworfen hat.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Klage ich über Gewalttätigkeit, so erhalte ich keine Antwort, und schreie ich um Hilfe, so finde ich kein Recht.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Undurchdringlich hat er mir den Weg verzäunt und über meine Pfade Finsternis gebreitet.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Er hat mich meiner Herrlichkeit entkleidet und mir die Krone vom Haupte weggenommen.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Er hat mich gänzlich niedergerissen, so daß ich vergehe, und hat meine Hoffnung entwurzelt wie einen Baum.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Sein Zorn ist wider mich entbrannt, und er sieht mich an als seinen Feind.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Seine Scharen rücken allzumal aus und bahnen sich einen Weg gegen mich und lagern sich um meine Hütte her.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Meine Brüder hat er von mir verscheucht, und die mich kennen, tun fremd gegen mich.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Meine Verwandten bleiben aus, und meine Bekannten verlassen mich.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Meine Hausgenossen und meine Mägde halten mich für einen Fremden, sie sehen mich als einen Unbekannten an.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Rufe ich meinen Knecht, so antwortet er mir nicht, ich muß ihn mit meinem Munde anflehen.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Mein Atem ist meinem Weibe zuwider und mein Gestank den Söhnen meiner Mutter.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Sogar Buben verachten mich; stehe ich auf, so reden sie wider mich.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Alle meine Vertrauten verabscheuen mich, und die ich liebte, haben sich gegen mich gewandt.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 An meiner Haut und meinem Fleisch klebt mein Gebein, und ich habe kaum noch Haut, um meine Zähne zu behalten.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Erbarmt, erbarmt euch meiner, ihr, meine Freunde, denn die Hand Gottes hat mich getroffen!
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Warum verfolgt ihr mich wie Gott und werdet nicht satt, mich zu zerfleischen?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 O daß doch meine Worte aufgezeichnet und daß sie in ein Buch eingetragen,
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 daß sie mit eisernem Griffel in Blei oder auf ewig in einen Felsen gegraben würden:
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Ich weiß, daß mein Erlöser lebt, und er wird zuletzt über dem Staube stehen.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 Und nachdem diese meine Hülle zerbrochen ist, alsdann werde ich, von meinem Fleische los, Gott schauen.
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Den werde ich mir ansehen, meine Augen werden ihn schauen, ohne [Ihm] fremd zu sein. Es schmachten meine Nieren in mir!
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Denn ihr sprechet: «Wie wollen wir ihn verfolgen!» und die Wurzel der Sache sei in mir zu finden!
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Nehmet euch in acht vor dem Schwert! denn das Schwert wird die Sünden rächen, damit ihr wisset, daß ein Gericht ist.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
