Job 17
1 Mein Geist ist verstört, meine Tage laufen ab, Gräber warten meiner.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Treibt man nicht Gespött mit mir und muß nicht mein Auge auf ihren bittren Mienen weilen?
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Setze doch einen ein, verbürge dich selbst für mich! Wer sollte sonst mir in die Hand geloben?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Du hast ihre Herzen der Einsicht verschlossen, darum wirst du sie nicht obsiegen lassen.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Wer Freunde der Plünderung preisgibt, dessen Kinder werden sich schämen müssen.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 Man stellt mich den Leuten zum Sprichwort hin, und ich muß sein wie einer, dem man ins Angesicht speit.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Mein Augenlicht erlischt vor Gram, und alle meine Glieder sind wie ein Schatten.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Die Gerechten entsetzen sich darüber, und der Unschuldige ist über den Ruchlosen aufgebracht.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Aber der Gerechte hält fest an seinem Wege, und wer reine Hände hat, dessen Kraft nimmt zu.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Ihr dagegen, kehrt nur alle wieder um und gehet [heim], ich finde doch keinen Weisen unter euch.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Meine Tage sind dahin; meine Pläne, die mein Herz besessen hat, sind abgeschnitten.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Die Nacht machen sie zum Tag; das Licht sei nahe, nicht die Finsternis!
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 da ich doch erwarte, daß der Scheol meine Wohnung wird und ich mein Lager in der Finsternis aufschlagen muß; (Sheol h7585)
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 da ich zur Grube sagen muß: Du bist mein Vater! und zu den Würmern: Ihr seid meine Mutter und meine Schwestern!
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Wo ist da noch Hoffnung für mich, und wer wird meine Hoffnung [verwirklicht] sehen?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
