Job 15
1 Da antwortete Eliphas, der Temaniter, und sprach:
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 Soll ein Weiser mit windigem Wissen antworten und seinen Leib mit Ostwind füllen?
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 Zurechtweisung mit Worten nützt nichts, und mit Reden richtet man nichts aus.
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Doch du hebst die Gottesfurcht auf und schwächst die Andacht vor Gott.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 Denn deine Missetat lehrt deinen Mund, und du wählst die Sprache der Schlauen.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Dein eigener Mund soll dich verurteilen und nicht ich, deine Lippen sollen zeugen wider dich!
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 Bist du der Erstgeborene der Menschen, und warest du vor den Hügeln da?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 Hast du Gottes Rat belauscht und alle Weisheit aufgesogen?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 Was weißt du, das wir nicht wüßten? Verstehst du mehr als wir?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 Ergraute Häupter sind auch unter uns, Greise, die älter sind als dein Vater!
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 Sind dir zu gering die Tröstungen Gottes, der so sanft mit dir geredet hat?
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 Was hat dir die Besinnung geraubt, und wie übermütig wirst du,
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 daß du deinen Zorn gegen Gott auslässest und solche Worte ausstößt aus deinem Mund?
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 Wie kann der Sterbliche denn rein, der vom Weibe Geborene gerecht sein?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 Siehe, seinen Heiligen traut er nicht, die Himmel sind nicht rein vor ihm.
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 Wie sollte es denn der Abscheuliche, der Verdorbene, der Mensch sein, der Unrecht wie Wasser säuft?
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 Ich will dich unterweisen, höre mir zu, und was ich gesehen habe, will ich dir erzählen;
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 was Weise verkündigten und nicht verhehlt haben von ihren Vätern her,
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 als noch ihnen allein das Land gehörte und noch kein Fremder zu ihnen herübergekommen war:
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 Der Gottlose quält sich sein Leben lang, all die Jahre, die dem Tyrannen bestimmt sind;
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 ein Schreckensgetön ist in seinen Ohren, und der Verderber überfällt ihn in seinem Glück.
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 Er soll nicht glauben, daß er aus der Finsternis wiederkehren wird; ausersehen ist er für das Schwert!
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 Er irrt umher nach Brot: wo [findet er es]? Er weiß, daß ein finsterer Tag ihm nahe bevorsteht.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Not und Bedrängnis überfallen ihn, sie überwältigen ihn, wie ein König, der zum Streit gerüstet ist.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 Denn er hat seine Hand gegen Gott ausgestreckt und sich gegen den Allmächtigen aufgelehnt;
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 er ist gegen ihn angelaufen mit erhobenem Haupt, unter dem dicken Buckel seiner Schilde;
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 sein Angesicht bedeckte sich mit Fett, und Schmer umhüllte seine Lenden;
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 er schlug seine Wohnung in zerstörten Städten auf, in Häusern, die unbewohnt bleiben sollten, zu Trümmerhaufen bestimmt.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 Er wird nicht reich, sein Vermögen hat keinen Bestand, und sein Besitz breitet sich nicht aus im Land.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 Der Finsternis entgeht er nicht, die Flamme versengt seine Sprößlinge, vor dem Hauch Seines Mundes flieht er dahin.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 Er verlasse sich nicht auf Lügen, er ist betrogen; und Betrug wird seine Vergeltung sein.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 Ehe sein Tag kommt, ist sie reif; sein Zweig grünt nicht mehr.
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 Wie ein Weinstock, der seine Herlinge abstößt, und wie ein Ölbaum [ist er], der seine Blüten abwirft.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 Denn die Rotte der Ruchlosen ist unfruchtbar, und Feuer frißt die Zelte der Bestechung.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 Mit Mühsal schwanger, gebären sie Eitles, und ihr Schoß bereitet Enttäuschung.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
