Job 13
1 Siehe, dies alles hat mein Auge gesehen, mein Ohr gehört und sich gemerkt;
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 was ihr wisset, weiß ich auch; ich stehe nicht hinter euch zurück.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Doch will ich nun zum Allmächtigen reden; mit Gott zu rechten, gelüstet mich.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Ihr streicht ja doch nur Lügenpflaster und seid nichts als Quacksalber.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 O daß ihr doch schweigen könntet, das würde euch als Weisheit angerechnet!
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 So höret nun meine Rechtfertigung und achtet auf die Verteidigung meiner Lippen!
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Wollt ihr Gott zuliebe Unrechtes reden und zu seinen Gunsten lügen?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Wollt ihr seine Person ansehen oder Gottes Sachwalter spielen?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Würde es gut sein, wenn er euch erforschte? Könnt ihr ihn täuschen, wie man Menschen täuscht?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Nein, strafen wird er euch, wenn ihr im Geheimen die Person ansehet!
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Wird nicht seine Majestät euch schrecken und seine Furcht euch überfallen?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Eure Denksprüche sind Aschensprüche, und eure Schutzwehren sind von Lehm.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Schweiget vor mir und laßt mich reden; es gehe über mich, was da wolle!
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Warum sollte ich mein Fleisch in meine Zähne nehmen und mein Leben in meine Hand legen?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Siehe, er soll mich töten; ich habe keine Hoffnung; nur will ich meine Wege ihm ins Angesicht verteidigen.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Auch das schon wird mir zur Rettung dienen; denn kein Gottloser kommt vor ihn.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Höret, höret meine Rede, und meine Erklärung dringe in eure Ohren!
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Gebt acht, ich habe die Verteidigung gerüstet, ich weiß, daß ich Recht bekommen werde.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Wer will noch mit mir rechten? Denn dann wollte ich verstummen und verscheiden.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Nur zweierlei tue nicht an mir, dann will ich mich vor deinem Angesicht nicht verbergen:
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Tue deine Hand von mir und erschrecke mich nicht mit deiner Furcht!
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Dann rufe Du, und ich will antworten, oder ich will reden, und Du erwidere mir!
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Wie groß ist meine Sündenschuld? Tue mir meine Übertretungen und Missetaten kund!
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Warum verbirgst du dein Angesicht und hältst mich für deinen Feind?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Verscheuchst du ein verwehtes Blatt und verfolgst einen dürren Halm?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Denn du verschreibst mir Bitteres und lässest mich erben die Sünden meiner Jugend;
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 du legst meine Füße in den Stock und lauerst auf alle meine Schritte und zeichnest dir meine Fußspuren auf,
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 da ich doch wie Moder vergehe, wie ein Kleid, das die Motten fressen!
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
