Job 12
1 Und Hiob antwortete und sprach:
Felele erre Jób, és monda:
2 Wahrlich, ihr seit Leute, und mit euch wird die Weisheit aussterben!
Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3 Auch ich habe Verstand wie ihr und bin nicht weniger als ihr, und wer wüßte solches nicht!
Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4 Zum Gespött bin ich meinem Freunde, der ich zu Gott rief und von ihm erhört wurde; der unschuldige Gerechte wird zum Gespött.
Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
5 Dem Unglück Verachtung! das ist die Ansicht des Sicheren; sie ist bereit für die, deren Fuß ins Wanken kommt.
A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
6 Den Räubern werden die Zelte in Ruhe gelassen; sie reizen Gott, und es geht ihnen wohl; sie führen ihren Gott in ihrer Faust.
A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
7 Aber frage doch das Vieh, es wird dich belehren, und die Vögel des Himmels tun dir's kund.
Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8 Das Kraut des Feldes lehrt dich, und die Fische im Meer erzählen es.
Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9 Wer unter allen diesen wüßte nicht, daß die Hand des HERRN solches gemacht hat,
Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10 daß in seiner Hand die Seele alles Lebendigen und der Geist jedes menschlichen Fleisches ist?
A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11 Prüft nicht das Ohr die Rede, wie der Gaumen die Speise schmeckt?
Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12 Wohnt bei den Greisen die Weisheit und bei den Betagten der Verstand?
A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13 Bei Ihm ist Weisheit und Stärke, Sein ist Rat und Verstand!
Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Siehe, was er niederreißt, wird nicht aufgebaut; wen er einsperrt, der wird nicht frei.
Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
15 Stellt er die Gewässer ab, so vertrocknen sie; läßt er sie los, so verwüsten sie das Land.
Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
16 Bei ihm ist Macht und Verstand; sein ist, der irrt und der irreführt.
Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
17 Er führt die Räte beraubt hinweg und macht die Richter zu Narren.
A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18 Die Herrschaft der Könige löst er auf und schlingt eine Fessel um ihre Lenden.
A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19 Er führt die Priester beraubt hinweg und stürzt die Festgegründeten um.
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20 Er nimmt den Wohlbewährten die Sprache weg und raubt den Alten den Verstand.
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
21 Er schüttet Verachtung über die Edeln und löst den Gürtel der Starken auf.
Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22 Er enthüllt, was im Finstern verborgen liegt, und zieht den Todesschatten ans Licht.
Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23 Er vermehrt Völker, und er vernichtet sie; er breitet sie aus, und er führt sie weg.
Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
24 Den Häuptern des Volkes im Lande nimmt er den Verstand und läßt sie irren in pfadloser Wüste;
Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
25 sie tappen in Finsternis ohne Licht, er macht sie schwanken wie Trunkene.
És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
