1 Chronik 14
1 Und Hiram, der König von Tyrus, sandte Boten zu David, und Zedernholz und Maurer und Zimmerleute, damit sie ihm ein Haus bauten.
És küldött Chúrám, Cór királya követeket Dávidhoz meg cédrusfákat és építőműveseket és faműveseket, hogy építsenek neki házat.
2 Da erkannte David, daß der HERR ihn zum König über Israel bestätigt hatte; denn sein Königreich ward hoch erhaben um seines Volkes Israel willen.
S megtudta Dávid, hogy megszilárdította őt az Örökkévaló királynak Izrael fölött, mert magasra emelkedett az ő királysága népe, Izrael kedvéért.
3 Und David nahm noch mehr Frauen zu Jerusalem und zeugte noch mehr Söhne und Töchter.
És még vett Dávid feleségeket Jeruzsálemben s még nemzett Dávid fiakat s leányokat.
4 Und dies sind die Namen derer, die ihm zu Jerusalem geboren wurden: Sammua, Sobab, Natan, Salomo,
És ezek nevei a szülötteknek, akik neki lettek Jeruzsálemben: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon;
5 Jibchar, Elischua, Eliphelet,
Jibchár, Elísúa és Elpélet;
6 Noga, Nepheg, Japhia,
Nógah, Néfeg és Jafia;
7 Elischama, Beeljada und Eliphelet.
Elisámá, Beéljádá és Elifélet.
8 Als aber die Philister hörten, daß David zum König über ganz Israel gesalbt worden war, zogen alle Philister hinauf, um David zu suchen. Als David solches hörte, zog er ihnen entgegen.
Midőn hallották a filiszteusok, hogy fölkenetett Dávid királlyá egész Izrael fölé, fölvonultak mind a filiszteusok, hogy keressék Dávidot; meghallotta Dávid és kivonult eléjük.
9 Und die Philister kamen und ließen sich nieder im Tal Rephaim.
A filiszteusok pedig elérkeztek s elterültek Refáim völgyében.
10 David aber befragte Gott und sprach: Soll ich wider die Philister hinaufziehen, und willst du sie in meine Hand geben? Der HERR sprach zu ihm: Ziehe hinauf, ich habe sie in deine Hand gegeben!
Ekkor megkérdezte Dávid az Istent, mondván: Vonuljak-e a filiszteusok ellen, a kezembe adod-e őket? Mondta neki az Örökkévaló: Vonulj és kezedbe adom őket.
11 Und als sie gen Baal-Perazim hinaufzogen, schlug sie David daselbst. Und David sprach: Gott hat durch meine Hand meine Feinde zerrissen, wie die Wasser [Dämme] zerreißen. Daher hießen sie jenen Ort Baal-Perazim.
És felvonultak Báal-Perácimba s megverte őket ott Dávid és mondta Dávid: Szétszakasztotta Isten ellenségeimet kezem által, mint vízszakadás, azért így nevezték el ama helyet: Báal-Perácim.
12 Und sie ließen ihre Götter daselbst zurück; da ließ sie David mit Feuer verbrennen.
Ott hagyták isteneiket; s megparancsolta Dávid és elégettettek tűzben.
13 Aber die Philister breiteten sich nochmals im Tale aus.
Még tovább is tették a filiszteusok és elterültek a völgyben.
14 Und David befragte Gott abermals. Und Gott sprach zu ihm: Du sollst nicht hinter ihnen her hinaufziehen, sondern wende dich von ihnen ab, daß du von den Balsamstauden her an sie herankommest!
Ekkor ismét megkérdezte Dávid az Istent. És mondta neki Isten: ne vonulj fel utánuk, fordulj el tőlük és támadj rájuk a szederfák felől;
15 Wenn du alsdann in den Wipfeln der Balsamstauden das Geräusch eines Einherschreitens hören wirst, so ziehe aus zum Streit; denn Gott ist daselbst vor dir ausgezogen, das Heer der Philister zu schlagen.
s lesz, mikor lépés neszét hallod a szederfák csúcsain, akkor vonulj ki a harcra, mert az Isten kivonult eléd, hogy megverje a filiszteusok táborát.
16 Und David tat, wie Gott ihm geboten hatte. Und sie schlugen das Heer der Philister von Gibeon an bis gen Geser.
És cselekedett Dávid, amint neki megparancsolta az Isten és megverték a filiszteusok táborát Gibeóntól Gézerig.
17 Und Davids Ruhm ging aus in alle Lande, und der HERR ließ Furcht vor ihm über alle Heiden kommen.
És elterjedt Dávid neve mind az országokba, és rátette az Örökkévaló rettegését mind a nemzetekre.
