Psalm 95

1 Kommt, laßt uns dem HERRN zujubeln, jauchzen dem Felsen unsers Heils!

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Laßt uns mit Dank vor sein Angesicht treten, mit Liedern ihm jauchzen!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 Denn ein großer Gott ist der HERR und ein großer König über alle Götter,

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 er, in dessen Hand die Tiefen der Erde sind und dem auch die Gipfel der Berge gehören;

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 er, dem das Meer gehört: er hat’s ja geschaffen, und das Festland: seine Hände haben’s gebildet.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Kommt, laßt uns anbeten und niederfallen, die Knie beugen vor dem HERRN, unserm Schöpfer!

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 Denn er ist unser Gott, und wir das Volk seiner Weide, die Herde seiner Hand. Möchtet ihr heute doch hören auf seine Stimme:

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 »Verstockt nicht euer Herz wie bei Meriba, wie am Tage von Massa in der Wüste,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 woselbst eure Väter mich versuchten, mich prüften, obwohl sie doch sahen mein Tun.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Vierzig Jahre hegte ich Abscheu gegen dieses Geschlecht, und sagte: ›Sie sind ein Volk mit irrendem Herzen‹; sie aber wollten von meinen Wegen nichts wissen.

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 So schwur ich denn in meinem Zorn: ›Sie sollen nicht eingehn in meine Ruhstatt!‹«

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.