Psalm 92

1 Ein Psalm; ein Lied für den Sabbattag. Köstlich ist’s, dem HERRN zu danken,

Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

2 am Morgen deine Gnade zu künden und deine Treue in den Nächten

Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.

3 zum Klang zehnsaitigen Psalters und zur Harfe, zum Saitenspiel auf der Zither.

Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

4 Denn du hast mich erfreut, o HERR, durch dein Tun, ob den Werken deiner Hände juble ich.

Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.

5 Wie groß sind deine Werke, o HERR, gewaltig tief sind deine Gedanken!

Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!

6 Nur ein unvernünft’ger Mensch erkennt das nicht, nur ein Tor sieht dies nicht ein.

A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

7 Wenn die Gottlosen sprossen wie Gras und alle Übeltäter blühen, so ist’s doch nur dazu, damit sie für immer vertilgt werden.

Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;

8 Du aber thronst auf ewig in der Höhe, HERR!

Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

9 Denn wahrlich deine Feinde, o HERR, ja wahrlich deine Feinde kommen um: alle Übeltäter werden zerstreut.

Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!

10 Doch mein Horn erhöhst du wie das eines Wildstiers, hast allzeit mich gesalbt mit frischem Öl;

De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

11 mein Auge wird sich weiden an meinen Feinden; vom Geschick der Bösen, die sich gegen mich erheben, wird mein Ohr mit Freuden hören.

És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.

12 Der Gerechte sproßt gleich dem Palmbaum, er wächst wie auf dem Libanon die Zeder.

Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

13 Gepflanzt im Hause des HERRN, sprossen sie reich in den Vorhöfen unsers Gottes,

Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

14 tragen Frucht noch im Greisenalter, sind voller Saft und frischbelaubt,

Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;

15 um zu verkünden, daß der HERR gerecht ist, mein Fels, an dem kein Unrecht haftet.

Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!