Psalm 83
1 Ein Lied, ein Psalm Asaphs. O Gott, halte dich nicht zurück,
Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
2 Denn siehe, deine Feinde toben, und die dich hassen, tragen das Haupt hoch!
Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
3 Gegen dein Volk ersinnen sie einen Anschlag und beraten sich gegen deine Schutzbefohlnen;
Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
4 sie sagen: »Kommt, wir wollen sie vertilgen als Volk: des Namens Israel soll man fürder nicht gedenken!«
Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
5 Ja, sie haben einmütigen Sinns sich beraten, ein Bündnis gegen dich geschlossen:
Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
6 die Zelte Edoms und der Ismaeliter, Moab und die Hagriter,
Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
7 Gebal und Ammon und Amalek, das Philisterland samt den Bewohnern von Tyrus.
A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
8 Auch Assur hat sich zu ihnen gesellt, es leiht den Nachkommen Lots seinen Arm. (SELA)
Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
9 Verfahre mit ihnen wie einst mit Midian, wie mit Sisera, wie mit Jabin am Bache Kison,
Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
10 die bei Endor den Untergang fanden, mit ihren Leibern das Erdreich düngten!
A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
11 Mache sie, ihre Edlen, wie Oreb und Seeb, und wie Sebah und Zalmunna alle ihre Fürsten,
Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
12 die gesprochen hatten: »Wir wollen für uns erobern die Fluren Gottes!«
A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
13 Mein Gott, mache sie gleich dem verwehten Laub, wie Spreu vor dem Winde!
Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
14 Wie Feuer, das den Wald verzehrt, wie Flammen, welche die Berge versengen:
Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
15 so verfolge sie mit deinem Sturm und schrecke sie mit deiner Windsbraut!
Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
16 Laß Beschämung ihr Antlitz bedecken, auf daß sie nach deinem Namen fragen, o HERR!
Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
17 Laß sie beschämt und erschreckt sein für immer, in Schande geraten und vergehn!
Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
18 Sie müssen erkennen, daß du, dessen Name »HERR« ist, du allein der Höchste bist über die ganze Erde.
Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
