Psalm 83
1 Ein Lied, ein Psalm Asaphs. O Gott, halte dich nicht zurück,
Ének, zsoltár Ászáftól. Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!
2 Denn siehe, deine Feinde toben, und die dich hassen, tragen das Haupt hoch!
Mert íme ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejüket.
3 Gegen dein Volk ersinnen sie einen Anschlag und beraten sich gegen deine Schutzbefohlnen;
Néped ellen ravaszul tanakodnak és tanácskoznak oltalmazottjaid ellen.
4 sie sagen: »Kommt, wir wollen sie vertilgen als Volk: des Namens Israel soll man fürder nicht gedenken!«
Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izraél neve!
5 Ja, sie haben einmütigen Sinns sich beraten, ein Bündnis gegen dich geschlossen:
Mert egy szívvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:
6 die Zelte Edoms und der Ismaeliter, Moab und die Hagriter,
Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,
7 Gebal und Ammon und Amalek, das Philisterland samt den Bewohnern von Tyrus.
Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Czórnak lakóival együtt.
8 Auch Assur hat sich zu ihnen gesellt, es leiht den Nachkommen Lots seinen Arm. (SELA)
Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.
9 Verfahre mit ihnen wie einst mit Midian, wie mit Sisera, wie mit Jabin am Bache Kison,
Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!
10 die bei Endor den Untergang fanden, mit ihren Leibern das Erdreich düngten!
Megsemmisültek Endórban, trágyájává lettek a földnek.
11 Mache sie, ihre Edlen, wie Oreb und Seeb, und wie Sebah und Zalmunna alle ihre Fürsten,
Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órébet és Zeébet, és mint Zébachot és Czalmunnát mind a fejedelmeiket.
12 die gesprochen hatten: »Wir wollen für uns erobern die Fluren Gottes!«
Akik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!
13 Mein Gott, mache sie gleich dem verwehten Laub, wie Spreu vor dem Winde!
Istenem, tedd őket olyanokká mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!
14 Wie Feuer, das den Wald verzehrt, wie Flammen, welche die Berge versengen:
Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.
15 so verfolge sie mit deinem Sturm und schrecke sie mit deiner Windsbraut!
Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el.
16 Laß Beschämung ihr Antlitz bedecken, auf daß sie nach deinem Namen fragen, o HERR!
Töltsd el arczukat szégyennel, hogy keressék nevedet, oh Örökkévaló!
17 Laß sie beschämt und erschreckt sein für immer, in Schande geraten und vergehn!
szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és vesszenek el!
18 Sie müssen erkennen, daß du, dessen Name »HERR« ist, du allein der Höchste bist über die ganze Erde.
S tudják meg, hogy te, meg neved, oh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.
