Psalm 78
1 Ein Lehrgedicht von Asaph. Gib acht, mein Volk, auf meine Belehrung,
Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
2 Ich will auftun meinen Mund zur Rede in Sprüchen, will Rätsel verkünden von der Vorzeit her.
Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
3 Was wir gehört und erfahren und unsere Väter uns erzählt haben,
Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
4 das wollen wir ihren Kindern nicht verschweigen, sondern dem künftgen Geschlecht verkünden die Ruhmestaten des HERRN und seine Stärke und die Wunder, die er getan hat.
nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
5 Denn er hat ein Zeugnis aufgerichtet in Jakob und festgestellt in Israel ein Gesetz, von dem er unsern Vätern gebot, es ihren Kindern kundzutun,
Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
6 auf daß die Nachwelt Kenntnis davon erhielte: die Kinder, die geboren würden, sollten aufstehn und ihren Kindern davon erzählen,
azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
7 daß sie auf Gott ihr Vertrauen setzten und die Taten Gottes nicht vergäßen und seine Gebote befolgten,
hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
8 daß sie nicht wie ihre Väter würden, ein trotziges und widerspenstiges Geschlecht, ein Geschlecht mit wankelmütigem Herzen, dessen Geist sich nicht zuverlässig zu Gott hielt.
s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
9 Ephraims Söhne, bogengerüstete Schützen, haben den Rücken gewandt am Tage des Kampfes.
Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
10 Sie hielten den gottgestifteten Bund nicht und wollten nicht wandeln in seinem Gesetz;
Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
11 nein, sie vergaßen seine Taten und seine Wunder, die er sie hatte sehen lassen.
elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
12 Vor ihren Vätern hatte er Wunder getan im Lande Ägypten, im Gefilde von Zoan.
Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
13 Er spaltete das Meer und ließ sie hindurchziehn und türmte die Wasser auf wie einen Wall;
Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
14 er leitete sie bei Tag durch die Wolke und während der ganzen Nacht durch Feuerschein;
Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
15 er spaltete Felsen in der Wüste und tränkte sie reichlich wie mit Fluten;
Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
16 Bäche ließ er aus dem Felsen hervorgehn und Wasser gleich Strömen niederfließen.
fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
17 Dennoch fuhren sie fort, gegen ihn zu sündigen, und widerstrebten dem Höchsten in der Wüste;
De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
18 ja, sie versuchten Gott in ihren Herzen, indem sie Speise verlangten für ihr Gelüst,
Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
19 und redeten gegen Gott mit den Worten: »Kann Gott wohl einen Tisch in der Wüste uns decken?
Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Wohl hat er den Felsen geschlagen, daß Wasser flossen heraus und Bäche sich ergossen; doch wird er auch vermögen Brot zu geben oder Fleisch seinem Volke zu schaffen?«
Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
21 Drum, als der HERR das hörte, ergrimmte er: Feuer entbrannte gegen Jakob, und Zorn stieg auf gegen Israel,
Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
22 weil sie an Gott nicht glaubten und auf seine Hilfe nicht vertrauten.
mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
23 Und doch gebot er den Wolken droben und tat die Türen des Himmels auf,
Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
24 ließ Manna auf sie regnen zum Essen und gab ihnen himmlisches Brotkorn:
hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
25 Engelspeise aßen sie allesamt, Reisekost sandte er ihnen zur Sättigung.
menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
26 Hinfahren ließ er den Ostwind am Himmel und führte durch seine Kraft den Südwind herbei;
Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
27 Fleisch ließ er auf sie regnen wie Staub und beschwingte Vögel wie Meeressand;
hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
28 mitten in ihr Lager ließ er sie fallen, rings um ihre Wohnungen her.
leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
29 Da aßen sie und wurden reichlich satt, und was sie gewünscht, gewährte er ihnen.
Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
30 Noch hatten sie ihres Gelüsts sich nicht entschlagen, noch hatten sie ihre Speise in ihrem Munde,
El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
31 da stieg der Ingrimm Gottes gegen sie auf und erwürgte die kräftigen Männer unter ihnen und streckte Israels junge Mannschaft zu Boden.
és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
32 Trotz alledem sündigten sie weiter und glaubten nicht an seine Wunder.
Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
33 Drum ließ er ihre Tage vergehn wie einen Hauch und ihre Jahre in angstvoller Hast.
így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
34 Wenn er sie sterben ließ, dann fragten sie nach ihm und kehrten um und suchten Gott eifrig
Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
35 und dachten daran, daß Gott ihr Fels sei und Gott, der Höchste, ihr Erlöser.
megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
36 Doch sie heuchelten ihm mit ihrem Munde und belogen ihn mit ihrer Zunge;
És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
37 denn ihr Herz hing nicht fest an ihm, und sie hielten nicht treu an seinem Bunde.
de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
38 Doch er war barmherzig, vergab die Schuld und vertilgte sie nicht, nein, immer wieder hielt er seinen Zorn zurück und ließ nicht seinen ganzen Grimm erwachen;
De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
39 denn er dachte daran, daß Fleisch sie waren, ein Windhauch, der hinfährt und nicht wiederkehrt.
Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
40 Wie oft widerstrebten sie ihm in der Wüste, kränkten sie ihn in der Öde!
Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
41 Und immer aufs neue versuchten sie Gott und betrübten den Heiligen Israels.
Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
42 Sie dachten nicht mehr an seine starke Hand, an den Tag, wo er sie vom Bedränger erlöste,
nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
43 als er seine Zeichen in Ägypten tat, seine Wunder im Gefilde von Zoan.
hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
44 Er verwandelte dort in Blut ihre Ströme, so daß man ihr fließendes Wasser nicht trinken konnte;
Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
45 er sandte unter sie Ungeziefer, das sie fraß, und Frösche, die ihnen Verderben brachten;
Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
46 er gab ihre Ernte den Freßgrillen preis und die Frucht ihrer Arbeit den Heuschrecken;
A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
47 er zerschlug ihre Reben mit Hagel, ihre Maulbeerfeigenbäume mit Schloßen;
Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
48 er gab ihr Vieh dem Hagel preis und ihren Besitz den Blitzen;
Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
49 er sandte gegen sie seines Zornes Glut, Wut und Grimm und Drangsal: eine Schar von Unglücksengeln;
Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
50 er ließ seinem Ingrimm freien Lauf, entzog ihre Seele nicht dem Tode, überließ vielmehr ihr Leben der Pest;
Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
51 er ließ alle Erstgeburt in Ägypten sterben, der Manneskraft Erstlinge in den Zelten Hams.
megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
52 Dann ließ er sein Volk ausziehn wie Schafe und leitete sie in der Wüste wie eine Herde
Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
53 und führte sie sicher, so daß sie nicht bangten; ihre Feinde aber bedeckte das Meer.
vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
54 So brachte er sie nach seinem heiligen Gebiet, in das Bergland, das er mit seiner Rechten erworben,
Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
55 und vertrieb vor ihnen her die Völker, verloste ihr Gebiet als erblichen Besitz und ließ in ihren Zelten die Stämme Israels wohnen.
Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
56 Doch sie versuchten und reizten Gott, den Höchsten, und hielten sich nicht an seine Gebote,
De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
57 sondern fielen ab und handelten treulos, ihren Vätern gleich; sie versagten wie ein trüglicher Bogen
Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
58 und erbitterten ihn durch ihren Höhendienst und reizten ihn zum Eifer durch ihre Götzenbilder.
Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
59 Als Gott es vernahm, ergrimmte er und verwarf Israel ganz und gar:
Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
60 er gab seine Wohnung in Silo auf, das Zelt, das er aufgeschlagen unter den Menschen;
Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
61 er ließ seine Macht in Gefangenschaft fallen und seine Zier in die Hand des Feindes;
Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
62 er gab sein Volk dem Schwerte preis und war entrüstet über sein Erbteil;
Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
63 seine jungen Männer fraß das Feuer, und seine Jungfraun blieben ohne Brautlied;
Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
64 seine Priester fielen durchs Schwert, und seine Witwen konnten keine Totenklage halten.
Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
65 Da erwachte der Allherr wie ein Schlafender, wie ein vom Wein übermannter Kriegsheld;
Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
66 er schlug seine Feinde von hinten und gab sie ewiger Schande preis.
s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
67 Auch verwarf er das Zelt Josephs und erwählte nicht den Stamm Ephraim,
De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
68 sondern erwählte den Stamm Juda, den Berg Zion, den er liebgewonnen;
hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
69 und er baute den ragenden Bergen gleich sein Heiligtum, fest wie die Erde, die er auf ewig gegründet.
És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
70 Dann erwählte er David, seinen Knecht, den er wegnahm von den Hürden des Kleinviehs;
S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
71 von den Mutterschafen holte er ihn, daß er Jakob weide, sein Volk, und Israel, seinen Erbbesitz.
szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
72 Der weidete sie mit redlichem Herzen und leitete sie mit kundiger Hand.
legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
