Psalm 66
1 Dem Musikmeister; ein Lied, ein Psalm. Jauchzet Gott, ihr Lande alle!
Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2 Lobsinget der Ehre seines Namens,
Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
3 Sprechet zu Gott: »Wie wunderbar ist dein Walten! Ob der Fülle deiner Macht huldigen dir sogar deine Feinde.
Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4 Alle Lande müssen vor dir sich niederwerfen und dir lobsingen, lobsingen deinem Namen!« (SELA)
Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
5 Kommt und schauet die Großtaten Gottes, der wunderbar ist im Walten über den Menschenkindern!
Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
6 Er wandelte das Meer in trocknes Land, so daß man den Strom zu Fuß durchzog; drum wollen wir uns freun!
A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
7 Ewig herrscht er in seiner Macht; seine Augen haben acht auf die Völker: die Widerspenstigen dürfen sich nicht stolz erheben. (SELA)
A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
8 Preiset, ihr Völker, unsern Gott, laßt laut seinen Ruhm erschallen,
Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
9 ihn, der unsre Seele am Leben erhalten und unsern Fuß nicht hat wanken lassen.
A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10 Wohl hast du uns geprüft, o Gott, uns geläutert, wie man Silber läutert;
Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11 du hast uns ins Netz geraten lassen, hast drückende Last auf unsern Rücken gelegt;
Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12 Menschen hast du hinfahren lassen über unser Haupt, durch Feuer und Wasser haben wir ziehen müssen: doch endlich hast du uns ins Freie hinausgeführt.
Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
13 Ich komme mit Brandopfern in dein Haus, entrichte dir meine Gelübde,
Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14 zu denen meine Lippen sich verpflichtet haben, und die mein Mund verheißen in meiner Not.
A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15 Brandopfer von Mastvieh will ich dir bringen samt dem Opferduft von Widdern; Rinder samt Böcken will ich zubereiten. (SELA)
Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
16 Kommt her und höret, ihr Gottesfürchtigen alle: ich will erzählen, was er an meiner Seele getan!
Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17 Zu ihm hab’ ich laut mit meinem Munde gerufen, während Lobpreis schon auf meiner Zunge lag.
Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18 Wäre mein Sinn auf Böses gerichtet gewesen, so hätte der Allherr mich nicht erhört.
Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19 Aber Gott hat mich erhört, hat geachtet auf mein lautes Flehen.
Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20 Gepriesen sei Gott, der mein Flehen nicht verworfen und seine Gnade mir nicht versagt hat!
Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
