< Psalm 66 >
1 Dem Musikmeister; ein Lied, ein Psalm. Jauchzet Gott, ihr Lande alle!
A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
2 Lobsinget der Ehre seines Namens,
zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
3 Sprechet zu Gott: »Wie wunderbar ist dein Walten! Ob der Fülle deiner Macht huldigen dir sogar deine Feinde.
mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
4 Alle Lande müssen vor dir sich niederwerfen und dir lobsingen, lobsingen deinem Namen!« (SELA)
Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
5 Kommt und schauet die Großtaten Gottes, der wunderbar ist im Walten über den Menschenkindern!
Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
6 Er wandelte das Meer in trocknes Land, so daß man den Strom zu Fuß durchzog; drum wollen wir uns freun!
Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
7 Ewig herrscht er in seiner Macht; seine Augen haben acht auf die Völker: die Widerspenstigen dürfen sich nicht stolz erheben. (SELA)
Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
8 Preiset, ihr Völker, unsern Gott, laßt laut seinen Ruhm erschallen,
Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
9 ihn, der unsre Seele am Leben erhalten und unsern Fuß nicht hat wanken lassen.
a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
10 Wohl hast du uns geprüft, o Gott, uns geläutert, wie man Silber läutert;
Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
11 du hast uns ins Netz geraten lassen, hast drückende Last auf unsern Rücken gelegt;
Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
12 Menschen hast du hinfahren lassen über unser Haupt, durch Feuer und Wasser haben wir ziehen müssen: doch endlich hast du uns ins Freie hinausgeführt.
nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
13 Ich komme mit Brandopfern in dein Haus, entrichte dir meine Gelübde,
Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
14 zu denen meine Lippen sich verpflichtet haben, und die mein Mund verheißen in meiner Not.
a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
15 Brandopfer von Mastvieh will ich dir bringen samt dem Opferduft von Widdern; Rinder samt Böcken will ich zubereiten. (SELA)
Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
16 Kommt her und höret, ihr Gottesfürchtigen alle: ich will erzählen, was er an meiner Seele getan!
Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
17 Zu ihm hab’ ich laut mit meinem Munde gerufen, während Lobpreis schon auf meiner Zunge lag.
Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
18 Wäre mein Sinn auf Böses gerichtet gewesen, so hätte der Allherr mich nicht erhört.
Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
19 Aber Gott hat mich erhört, hat geachtet auf mein lautes Flehen.
Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
20 Gepriesen sei Gott, der mein Flehen nicht verworfen und seine Gnade mir nicht versagt hat!
Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.