Psalm 64

1 Dem Musikmeister, ein Psalm Davids. Höre, o Gott, meine Stimme, wenn ich klage,

A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

2 Schirme mich vor den Plänen der bösen Buben, vor der lärmenden Rotte der Übeltäter,

Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

3 die ihre Zunge schärfen wie ein Schwert, giftige Worte als ihre Pfeile auf den Bogen legen,

a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

4 um im Versteck auf den Frommen zu schießen: unversehens schießen sie auf ihn ohne Scheu.

hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

5 Sie ermutigen sich zu bösem Anschlag, verabreden, heimlich Schlingen zu legen; sie denken: »Wer wird sie sehen?«

Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

6 Sie sinnen auf Freveltaten: »Wir sind fertig, der Plan ist fein erdacht!« Und das Innere jedes Menschen und das Herz sind unergründlich.

Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

7 Da trifft sie Gott mit dem Pfeil, urplötzlich fühlen sie sich verwundet:

Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

8 ihre eigene Zunge hat sie zu Fall gebracht; alle, die sie sehen, schütteln das Haupt.

Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

9 Da fürchten sich alle Menschen und bekennen: »Das hat Gott getan!« und erwägen sein Walten.

S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

10 Der Gerechte freut sich des HERRN und nimmt seine Zuflucht zu ihm, und alle redlichen Herzen preisen sich glücklich.

Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.