Psalm 61

1 Dem Musikmeister über das Saitenspiel; von David. Höre, o Gott, mein lautes Rufen,

Az éneklőmesternek hangszerre: Dávidé. Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.

2 Vom Ende der Erde ruf’ ich zu dir, da mein Herz verschmachtet. Auf einen Felsen, der mir zu hoch ist, wollest du mich führen!

E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, a hova én nem jutok.

3 Denn du bist mir stets eine Zuflucht gewesen, ein starker Turm vor dem Feinde.

Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen.

4 Könnt’ ich doch allzeit weilen in deinem Zelt, im Schutze deiner Flügel mich bergen! (SELA)

Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! (Szela)

5 Denn du, Gott, hörst auf meine Gelübde, hast Besitz (mir) gewährt, wie die ihn erhalten, die deinen Namen fürchten.

Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nékem.

6 Füge neue Tage den Tagen des Königs hinzu, laß seine Jahre dauern für und für!

Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékről nemzedékre nyujtsd.

7 Ewig möge er thronen vor Gottes Angesicht! Entbiete Gnade und Treue, daß sie ihn behüten!

Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hűségedet rendeld ki, hogy őrizzék meg őt.

8 Dafür will ich ewig deinem Namen lobsingen, auf daß ich meine Gelübde bezahle Tag für Tag.

Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.