Psalm 50

1 Ein Psalm von Asaph. Der Gott der Götter, der HERR, redet und ruft der Erde zu

Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

2 aus Zion, der Krone der Schönheit, strahlt Gott in lichtem Glanz hervor:

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

3 unser Gott kommt und kann nicht schweigen, verzehrendes Feuer geht vor ihm her, und rings um ihn her stürmt es gewaltig.

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.

4 Er ruft dem Himmel droben zu und der Erde, um sein Volk zu richten:

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

5 »Versammelt mir meine Gesetzestreuen, die den Bund mit mir geschlossen beim Opfer!«

Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!

6 Da taten die Himmel seine Gerechtigkeit kund; denn Gott selbst ist’s, der da Gericht hält. (SELA)

És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)

7 »Höre, mein Volk, und laß mich reden, Israel, daß ich dich ernstlich warne: Gott, dein Gott bin ich!

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

8 Nicht deiner Opfer wegen rüge ich dich, sind doch deine Brandopfer stets mir vor Augen.

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

9 Doch ich mag nicht Stiere nehmen aus deinem Hause, nicht Böcke aus deinen Hürden;

De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

10 denn mein ist alles Wild des Waldes, das Getier auf meinen Bergen zu Tausenden.

Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

11 Ich kenne jeden Vogel auf den Bergen, und was auf dem Felde sich regt, steht mir zur Verfügung.

Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.

12 Hätte ich Hunger: ich brauchte es dir nicht zu sagen, denn mein ist der Erdkreis und all seine Fülle.

Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

13 Esse ich etwa das Fleisch von Stieren, und soll ich das Blut von Böcken trinken?

Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

14 Bringe Dank dem HERRN als Opfer dar und bezahle so dem Höchsten deine Gelübde,

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

15 und rufe mich an am Tage der Not, so will ich dich retten, und du sollst mich preisen!«

És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

16 Zum Gottlosen aber spricht der Allherr: »Was hast du meine Satzungen aufzuzählen und meinen Bund im Munde zu führen,

A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?

17 da du selbst doch die Zucht mißachtest und meinen Worten den Rücken kehrst?

Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

18 Siehst du einen Dieb, so befreundest du dich mit ihm, und mit Ehebrechern hast du Gemeinschaft;

Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

19 deinem Munde läßt du freien Lauf zur Bosheit, und deine Zunge zettelt Betrug an;

A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

20 du sitzest da und redest (Böses) gegen deinen Bruder und bringst den Sohn deiner Mutter in Verruf!

Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

21 Das (alles) hast du getan, und ich habe geschwiegen; da hast du gedacht, ich sei so wie du. Das mache ich dir zum Vorwurf und gebe dir’s zu bedenken.

Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.

22 O beherzigt das wohl, ihr Gottvergeßnen: sonst raffe ich euch hinweg ohne Rettung!

Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

23 Wer Dank als Opfer darbringt, erweist mir Ehre, und wer unsträflich wandelt, den lasse ich schauen Gottes Heil.«

A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.