Psalm 50
1 Ein Psalm von Asaph. Der Gott der Götter, der HERR, redet und ruft der Erde zu
Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
2 aus Zion, der Krone der Schönheit, strahlt Gott in lichtem Glanz hervor:
Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
3 unser Gott kommt und kann nicht schweigen, verzehrendes Feuer geht vor ihm her, und rings um ihn her stürmt es gewaltig.
jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
4 Er ruft dem Himmel droben zu und der Erde, um sein Volk zu richten:
Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
5 »Versammelt mir meine Gesetzestreuen, die den Bund mit mir geschlossen beim Opfer!«
Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
6 Da taten die Himmel seine Gerechtigkeit kund; denn Gott selbst ist’s, der da Gericht hält. (SELA)
És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
7 »Höre, mein Volk, und laß mich reden, Israel, daß ich dich ernstlich warne: Gott, dein Gott bin ich!
Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
8 Nicht deiner Opfer wegen rüge ich dich, sind doch deine Brandopfer stets mir vor Augen.
Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
9 Doch ich mag nicht Stiere nehmen aus deinem Hause, nicht Böcke aus deinen Hürden;
nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
10 denn mein ist alles Wild des Waldes, das Getier auf meinen Bergen zu Tausenden.
Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
11 Ich kenne jeden Vogel auf den Bergen, und was auf dem Felde sich regt, steht mir zur Verfügung.
ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
12 Hätte ich Hunger: ich brauchte es dir nicht zu sagen, denn mein ist der Erdkreis und all seine Fülle.
Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
13 Esse ich etwa das Fleisch von Stieren, und soll ich das Blut von Böcken trinken?
Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
14 Bringe Dank dem HERRN als Opfer dar und bezahle so dem Höchsten deine Gelübde,
Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
15 und rufe mich an am Tage der Not, so will ich dich retten, und du sollst mich preisen!«
és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
16 Zum Gottlosen aber spricht der Allherr: »Was hast du meine Satzungen aufzuzählen und meinen Bund im Munde zu führen,
A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
17 da du selbst doch die Zucht mißachtest und meinen Worten den Rücken kehrst?
Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
18 Siehst du einen Dieb, so befreundest du dich mit ihm, und mit Ehebrechern hast du Gemeinschaft;
Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
19 deinem Munde läßt du freien Lauf zur Bosheit, und deine Zunge zettelt Betrug an;
Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
20 du sitzest da und redest (Böses) gegen deinen Bruder und bringst den Sohn deiner Mutter in Verruf!
Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
21 Das (alles) hast du getan, und ich habe geschwiegen; da hast du gedacht, ich sei so wie du. Das mache ich dir zum Vorwurf und gebe dir’s zu bedenken.
Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
22 O beherzigt das wohl, ihr Gottvergeßnen: sonst raffe ich euch hinweg ohne Rettung!
Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
23 Wer Dank als Opfer darbringt, erweist mir Ehre, und wer unsträflich wandelt, den lasse ich schauen Gottes Heil.«
A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
