Psalm 22
1 Dem Musikmeister, nach (der Singweise = Melodie) »Hirschkuh der Morgenröte«; ein Psalm von David. Mein Gott, mein Gott, warum hast du mich verlassen?
A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
2 Mein Gott! Ich rufe bei Tage, doch du antwortest nicht, und bei Nacht, doch Ruhe wird mir nicht zuteil!
Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
3 Und doch bist du der Heilige, der da thront über Israels Lobgesängen.
Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
4 Auf dich haben unsre Väter vertraut, sie haben vertraut, und du hast ihnen ausgeholfen;
te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
5 zu dir haben sie geschrien und Rettung gefunden, auf dich haben sie vertraut und sind nicht enttäuscht worden.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Doch ich bin ein Wurm und kein Mensch mehr, bin der Leute Hohn und verachtet vom Volk;
De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
7 alle, die mich sehen, spotten mein, reißen den Mund auf, schütteln den Kopf:
Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
8 »Er werf’s auf den HERRN: der möge ihn befreien, der möge ihn retten: er hat ja Wohlgefallen an ihm!«
Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
9 Ja du bist’s, der mich der Mutter gelegt in den Schoß, mich sicher geborgen an meiner Mutter Brust;
Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
10 von Geburt an bin ich auf dich geworfen, vom Schoß meiner Mutter her bist du mein Gott.
te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
11 O bleibe nicht fern von mir, denn die Drangsal ist nahe, und sonst ist kein Helfer zu sehen!
Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
12 Mich umzingeln mächtige Stiere, Basans Riesenfarren halten mich umringt;
Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
13 den Rachen sperren sie gegen mich auf – ein reißender, brüllender Löwe!
fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
14 Wie Wasser bin ich ausgegossen, alle meine Glieder sind ausgerenkt; das Herz ist mir geworden wie Wachs, zerschmolzen in meinem Innern.
Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
15 Vertrocknet wie eine Scherbe ist meine Kraft, und die Zunge klebt mir am Gaumen: in den Staub des Todes hast du mich gelegt.
Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
16 Ach, Hunde umgeben mich rings, eine Rotte von Übeltätern umkreist mich; sie haben mir Hände und Füße durchbohrt.
Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
17 Alle meine Gebeine kann ich zählen: sie aber blicken mich an und weiden sich an dem Anblick.
megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
18 Sie teilen meine Kleider unter sich und werfen das Los um mein Gewand.
Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
19 Doch du, HERR, bleibe nicht fern von mir, du, meine Stärke, eile mir zu Hilfe!
Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
20 Errette vor dem Schwert mein Leben, mein einziges Gut aus der Hunde Gewalt!
Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
21 Hilf mir aus dem Rachen des Löwen und bewahre mich vor den Hörnern der Büffel!
Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
22 Dann will ich deinen Namen meinen Brüdern kundtun, inmitten der Gemeinde dich rühmen:
Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
23 »Die den HERRN ihr fürchtet, preiset ihn! Ihr alle vom Hause Jakobs, ehret ihn und scheut euch vor ihm, ihr alle von Israels Stamm!
Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
24 Denn er hat nicht übersehen und nicht verabscheut das Elend des Dulders und sein Antlitz vor ihm nicht verborgen, nein, als er zu ihm schrie, auf ihn gehört.«
Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
25 Dir soll mein Loblied gelten in großer Gemeinde; meine Gelübde will ich erfüllen vor denen, die ihn fürchten.
Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
26 Die Elenden sollen essen, daß sie satt werden, und die da suchen den HERRN, sollen ihn preisen: aufleben soll euer Herz für immer!
Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
27 Daran werden gedenken und zum HERRN sich bekehren alle Enden der Erde, und vor dir werden sich niederwerfen alle Geschlechter der Heiden;
Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
28 denn dem HERRN gehört die Herrschaft, und er ist der Völkergebieter.
Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
29 Vor ihm werden niederfallen alle Großen der Erde, vor ihm die Knie beugen alle, die in den Erdstaub sinken und wer seine Seele nicht am Leben erhalten kann.
Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
30 Die Nachwelt wird ihm dienen; vom Allherrn wird man erzählen dem künft’gen Geschlecht.
Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
31 Sie werden kommen und seine Gerechtigkeit kundtun dem nachgeborenen Volk, daß Er es vollführt hat.
jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
