Psalm 2

1 Was soll das Toben der Völker und das eitle Sinnen der Völkerschaften?

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 Die Könige der Erde rotten sich zusammen, und die Fürsten halten Rat miteinander gegen den HERRN und den von ihm Gesalbten:

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 »Laßt uns zerreißen ihre Bande und von uns werfen ihre Fesseln!«

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 Der im Himmel thront, der lacht, der Allherr spottet ihrer.

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 Dann aber wird er zu ihnen reden in seinem Zorn und sie schrecken in seinem Ingrimm:

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 »Habe ich doch meinen König eingesetzt auf dem Zion, meinem heiligen Berge!« –

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 Laßt mich kundtun den Ratschluß des HERRN! Er hat zu mir gesagt: »Mein Sohn bist du; ich selbst habe heute dich gezeugt.

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 Fordre von mir, so gebe ich dir die Völker zum Erbe und dir zum Besitz die Enden der Erde.

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 Du sollst sie mit eiserner Keule zerschmettern, wie Töpfergeschirr sie zerschlagen!« –

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 So nehmt denn Klugheit an, ihr Könige, laßt euch warnen, ihr Richter der Erde!

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 Dienet dem HERRN mit Furcht und jubelt ihm zu mit Zittern!

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 Küsset den Sohn, auf daß er nicht zürne und ihr zugrunde geht auf eurem Wege! denn leicht entbrennt sein Zorn. Wohl allen, die bei ihm sich bergen!

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!