Psalm 18
1 Dem Musikmeister; vom Knecht des Herrn, von David, der dieses Lied an den Herrn richtete zu der Zeit, als der Herr ihn aus der Hand aller seiner Feinde, auch aus der Gewalt Sauls errettet hatte. Er betete (damals) so: Ich liebe dich, HERR, meine Stärke!
A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
2 Der HERR ist mein Fels, meine Burg und mein Erretter,
Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
3 Den Preiswürdigen rufe ich an, den HERRN: so werd’ ich von meinen Feinden errettet.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
4 Die Wogen des Todes hatten mich umringt, und die Ströme des Unheils schreckten mich;
Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
5 die Netze des Totenreichs umfingen mich schon, die Schlingen des Todes fielen über mich. (Sheol h7585)
alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei. (Sheol h7585)
6 In meiner Angst rief ich zum HERRN und schrie (um Hilfe) zu meinem Gott; da vernahm er in seinem Palast mein Rufen, und mein Notschrei drang ihm zu Ohren.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
7 Da wankte und schwankte die Erde, und der Berge Grundfesten bebten, sie wankten hin und her, denn er war zornentbrannt.
Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
8 Rauch stieg auf von seiner Nase, und fressendes Feuer drang aus seinem Munde, glühende Kohlen sprühten von ihm aus.
Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
9 Er neigte den Himmel und fuhr herab, Wolkennacht lag unter seinen Füßen;
meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
10 er fuhr auf dem Cherub und flog daher und schoß herab auf den Fittichen des Sturms;
Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
11 Finsternis machte er zu seiner Hülle, rings um sich her zu seinem Gezelt Regendunkel, dichtes Gewölk;
Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
12 aus dem Glanz vor ihm her brachen durch seine Wolken Hagel und feurige Kohlen.
A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
13 Dann donnerte der HERR im Himmel, der Höchste ließ seine Stimme erschallen;
Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
14 er schoß seine Pfeile ab und zerstreute sie, schleuderte Blitze und schreckte sie.
Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
15 Da wurden sichtbar die Tiefen des Meeres und aufgedeckt die Grundfesten der Erde vor deinem Schelten, o HERR, vor dem Zornesschnauben deiner Nase.
Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
16 Er streckte die Hand herab aus der Höhe, erfaßte mich, zog mich heraus aus den großen Fluten,
Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
17 entriß mich meinem starken Feinde und meinen Widersachern, die zu stark mir waren.
Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
18 Sie hatten mich überfallen an meinem Unglückstage; doch der HERR ward mir zur Stütze;
Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
19 er führte mich heraus auf weiten Raum, riß mich heraus, weil er Wohlgefallen an mir hatte.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
20 Der HERR hat mir gelohnt nach meiner Gerechtigkeit, nach der Reinheit meiner Hände mir vergolten;
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
21 denn ich habe eingehalten die Wege des HERRN und bin von meinem Gott nicht treulos abgefallen;
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
22 nein, alle seine Rechte haben mir vor Augen gestanden, und seine Gebote hab’ ich nicht von mir gewiesen.
mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
23 So bin ich unsträflich vor ihm gewandelt und hab’ mich vor jeder Verschuldung gehütet;
Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
24 drum hat mir der HERR vergolten nach meiner Gerechtigkeit, nach der Reinheit meiner Hände, die seinen Augen sichtbar war.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
25 Gegen den Guten erweist du dich gütig, gegen den Redlichen zeigst du dich redlich,
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
26 gegen den Reinen erweist du dich rein, doch gegen den Falschen zeigst du dich enttäuschend;
megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
27 denn du schaffst demütigen Leuten Hilfe, aber stolze Augen erniedrigst du.
Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
28 Ja, du läßt meine Leuchte hell scheinen; der HERR, mein Gott, macht meine Finsternis licht.
Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
29 Denn mit dir überrenne ich Feindesscharen, und mit meinem Gott überspringe ich Mauern.
Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
30 Dieser Gott – sein Walten ist vollkommen; die Worte des HERRN sind lauter, ein Schild ist er allen, die zu ihm sich flüchten.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
31 Denn wer ist Gott außer dem HERRN und wer ein Fels als nur unser Gott?,
Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
32 dieser Gott, der mit Kraft mich gegürtet und meinen Weg ohn’ Anstoß gemacht;
Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
33 der mir Füße verliehen den Hirschen gleich und mich sicher auf Bergeshöhen gestellt;
Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
34 der meine Hände streiten gelehrt, daß meine Arme den ehernen Bogen spannten.
Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
35 Du reichtest mir deinen schützenden Schild, deine Rechte stützte mich, und deine Gnade machte mich groß.
Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
36 Du schafftest weiten Raum meinen Schritten unter mir, und meine Knöchel wankten nicht.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
37 Ich verfolgte meine Feinde, holte sie ein und kehrte nicht um, bis ich sie vernichtet;
Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
38 ich zerschmetterte sie, daß sie nicht wieder aufstehn konnten: sie sanken unter meine Füße nieder.
Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
39 Und du gürtetest mich mit Kraft zum Streit, beugtest unter mich alle, die sich gegen mich erhoben;
Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
40 du triebst meine Feinde vor mir in die Flucht, und alle, die mich haßten, vernichtete ich:
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
41 sie schrien um Hilfe – doch da war kein Helfer – zum HERRN – doch er hörte sie nicht;
Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
42 ich zermalmte sie wie Staub vor dem Winde, wie Kot auf den Gassen schüttete ich sie hin.
Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
43 Du hast mich aus den Kämpfen für (mein) Volk errettet, mich zum Oberhaupt von Völkern eingesetzt: Völker, die ich nicht kannte, dienen mir;
Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
44 aufs bloße Wort gehorchen sie mir, die Söhne des Auslands huldigen mir;
Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
45 die Söhne des Auslands sinken mutlos hin und kommen zitternd hervor aus ihren Schlössern.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
46 Der HERR lebt: gepriesen sei mein Hort! und erhaben ist der Gott meines Heils,
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
47 der Gott, der mir Rache verliehen und die Völker unter meine Herrschaft gezwungen,
az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
48 der von meinen grimmen Feinden mich gerettet und über meine Widersacher mich erhöht, von dem Mann der Gewalttat mich befreit hat!
megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
49 Drum will ich dich preisen, HERR, unter den Völkern und deinem Namen lobsingen,
Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
50 dir, der seinem Könige großes Heil verleiht und Gnade an seinem Gesalbten übt, an David und seinem Hause ewiglich!
ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
