Psalm 130

1 Ein Wallfahrtslied. Aus der Tiefe rufe ich, HERR, zu dir:

Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

2 »Allherr, höre auf meine Stimme,

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

3 Wenn du, HERR, Sünden behalten willst, o Allherr, wer kann bestehn!

Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

4 Doch bei dir ist die Vergebung, auf daß man dich fürchte.

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

5 Ich harre des HERRN, meine Seele harrt, und ich warte auf sein Wort;

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

6 meine Seele harrt auf den Allherrn sehnsuchtsvoller als Wächter auf den Morgen.

Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

7 Sehnsuchtsvoller als Wächter auf den Morgen harre, Israel, auf den HERRN! Denn beim HERRN ist die Gnade und Erlösung bei ihm in Fülle,

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

8 und er wird Israel erlösen von allen seinen Sünden.

Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.