Psalm 130

1 Ein Wallfahrtslied. Aus der Tiefe rufe ich, HERR, zu dir:

Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

2 »Allherr, höre auf meine Stimme,

Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

3 Wenn du, HERR, Sünden behalten willst, o Allherr, wer kann bestehn!

Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

4 Doch bei dir ist die Vergebung, auf daß man dich fürchte.

Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

5 Ich harre des HERRN, meine Seele harrt, und ich warte auf sein Wort;

Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

6 meine Seele harrt auf den Allherrn sehnsuchtsvoller als Wächter auf den Morgen.

Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

7 Sehnsuchtsvoller als Wächter auf den Morgen harre, Israel, auf den HERRN! Denn beim HERRN ist die Gnade und Erlösung bei ihm in Fülle,

Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

8 und er wird Israel erlösen von allen seinen Sünden.

és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!