Psalm 122

1 Ein Wallfahrtslied Davids. Ich freute mich, als man mir sagte:

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

2 So stehn denn nunmehr unsre Füße in deinen Toren, Jerusalem!

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Jerusalem, du wiedererbaute als eine Stadt, die fest in sich geschlossen,

Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

4 wohin die Stämme hinaufziehn, die Stämme des HERRN, nach der für Israel gültigen Weisung, dort den Namen des HERRN zu preisen;

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

5 denn dort waren einst aufgestellt die Stühle zum Gericht, die Stühle des Hauses Davids.

Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

6 Bringet Jerusalem dar den Friedensgruß: »Heil denen, die dich lieben!

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

7 Friede herrsche vor deinen Mauern, sichere Ruhe in deinen Palästen!«

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

8 Um meiner Brüder und Freunde willen will ich dir Frieden wünschen;

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

9 um des Hauses des HERRN, unsres Gottes, willen will ich Segen für dich erbitten.

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!