Psalm 116
1 Ich liebe den HERRN, denn er hat erhört mein flehentlich Rufen;
Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
2 ja, er hat sein Ohr mir zugeneigt: ich will zu ihm rufen mein Leben lang!
Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
3 Umschlungen hatten mich des Todes Netze und die Ängste der Unterwelt mich befallen, in Drangsal und Kummer war ich geraten. (Sheol h7585)
Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol h7585)
4 Da rief ich den Namen des HERRN an: »Ach, HERR, errette meine Seele!«
de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
5 Gnädig ist der HERR und gerecht, und unser Gott ist voll Erbarmens;
Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
6 der HERR schützt den, der unbeirrt ihm traut: ich war schwach geworden, aber er half mir.
Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
7 Kehre zurück, meine Seele, zu deiner Ruhe, denn der HERR hat Gutes an dir getan!
Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
8 Ja, du hast mein Leben vom Tode errettet, meine Augen vom Weinen, meinen Fuß vom Anstoß;
Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
9 ich werde noch wandeln vor dem HERRN in den Landen des Lebens.
Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
10 Ich habe Glauben gehalten, wenn ich auch sagte: »Ich bin gar tief gebeugt«;
Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
11 in meiner Verzagtheit hab’ ich gesagt: »Die Menschen sind Lügner allesamt.«
Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
12 Wie soll ich dem HERRN vergelten alles, was er mir Gutes getan?
Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
13 Den Becher des Heils will ich erheben und den Namen des HERRN anrufen;
Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
14 meine Gelübde will ich bezahlen dem HERRN, ja angesichts seines ganzen Volkes.
Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
15 Kostbar ist in den Augen des HERRN der Tod seiner Frommen.
Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
16 Ach, HERR, ich bin ja dein Knecht, ich bin dein Knecht, der Sohn deiner Magd; meine Bande hast du gelöst:
Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
17 dir will ich Dankopfer bringen und den Namen des HERRN anrufen;
Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
18 meine Gelübde will ich bezahlen dem HERRN, ja angesichts seines ganzen Volkes,
Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
19 in den Vorhöfen am Hause des HERRN, in deiner Mitte, Jerusalem! Halleluja!
Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!
