Psalm 106
1 Halleluja! Preiset den HERRN, denn er ist freundlich, ja ewiglich währt seine Gnade!
Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Wer kann des HERRN Machttaten gebührend preisen und kundtun all seinen Ruhm?
Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
3 Wohl denen, die am Recht festhalten, und dem, der Gerechtigkeit übt zu jeder Zeit!
Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
4 Gedenke meiner, o HERR, mit der Liebe zu deinem Volk, nimm dich meiner an mit deiner Hilfe,
Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
5 daß ich schau’ meine Lust am Glück deiner Erwählten, an der Freude deines Volkes Anteil habe und glücklich mich preise mit deinem Eigentumsvolke!
Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 Wir haben gesündigt gleich unsern Vätern, wir haben gefehlt und gottlos gehandelt.
Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
7 Unsre Väter in Ägypten achteten nicht auf deine Wunder, gedachten nicht der Fülle deiner Gnadenerweise, waren widerspenstig gegen den Höchsten schon am Schilfmeer;
Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 dennoch half er ihnen um seines Namens willen, um seine Heldenkraft zu erweisen.
De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 Er schalt das Schilfmeer: da ward es trocken, und er ließ sie ziehn durch die Fluten wie über die Trift.
Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
10 So rettete er sie aus der Hand des Verfolgers und erlöste sie aus der Gewalt des Feindes:
És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
11 die Fluten bedeckten ihre Bedränger, nicht einer von ihnen blieb übrig.
Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
12 Da glaubten sie an seine Worte, besangen seinen Ruhm.
És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
13 Doch schnell vergaßen sie seine Taten und warteten seinen Ratschluß nicht ab;
Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
14 sie fröhnten ihrem Gelüst in der Wüste und versuchten Gott in der Einöde:
Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15 da gewährte er ihnen ihr Verlangen, sandte aber die Seuche gegen ihr Leben.
És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16 Dann wurden sie eifersüchtig auf Mose im Lager, auf Aaron, den Geweihten des HERRN:
És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17 da tat die Erde sich auf und verschlang Dathan und begrub die ganze Rotte Abirams,
Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18 Feuer verbrannte ihre Rotte, Flammen verzehrten die Frevler.
És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19 Sie machten sich ein Kalb am Horeb und warfen vor einem Gußbild sich nieder
Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
20 und vertauschten so die Herrlichkeit ihres Gottes mit dem Bildnis eines Stieres, der Gras frißt.
Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21 Sie hatten Gott, ihren Retter, vergessen, der große Dinge getan in Ägypten,
Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
22 Wunderzeichen im Lande Hams, furchtbare Taten am Schilfmeer.
Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23 Da gedachte er sie zu vertilgen, wenn nicht Mose, sein Auserwählter, mit Fürbitte vor ihn hingetreten wäre, um seinen Grimm vom Vernichten abzuwenden.
Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
24 Sodann verschmähten sie das herrliche Land und schenkten seiner Verheißung keinen Glauben,
És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
25 sondern murrten in ihren Zelten, gehorchten nicht der Weisung des HERRN.
És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 Da erhob er seine Hand gegen sie zum Schwur, sie in der Wüste niederzuschlagen,
De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
27 ihre Nachkommen unter die Heiden niederzuwerfen und sie rings zu zerstreuen in die Länder.
S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
28 Dann hängten sie sich an den Baal-Peor und aßen Opferfleisch der toten (Götzen)
Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29 und erbitterten ihn durch ihr ganzes Tun. Als nun ein Sterben unter ihnen ausbrach,
És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30 trat Pinehas auf und hielt Gericht: da wurde dem Sterben Einhalt getan.
Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
31 Das wurde ihm angerechnet zur Gerechtigkeit von Geschlecht zu Geschlecht in Ewigkeit. –
És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32 Dann erregten sie Gottes Zorn am Haderwasser, und Mose erging es übel um ihretwillen;
Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33 denn weil sie dem Geiste Gottes widerstrebten, hatte er unbedacht mit seinen Lippen geredet.
Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 Sie vertilgten auch die Völker nicht, von denen der HERR es ihnen geboten,
Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
35 sondern traten mit den Heiden in Verkehr und gewöhnten sich an deren (böses) Tun
Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 und dienten ihren Götzen: die wurden ihnen zum Fallstrick.
És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
37 Ja, sie opferten ihre Söhne und ihre Töchter den bösen Geistern
És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 und vergossen unschuldig Blut [das Blut ihrer Söhne und Töchter, die sie den Götzen Kanaans opferten]: so wurde das Land durch Blutvergießen entweiht.
És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
39 Sie wurden unrein durch ihr Verhalten und verübten Abfall durch ihr Tun. –
És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40 Da entbrannte der Zorn des HERRN gegen sein Volk, und Abscheu fühlte er gegen sein Erbe;
De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
41 er ließ sie in die Hand der Heiden fallen, so daß ihre Hasser über sie herrschten;
És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
42 ihre Feinde bedrängten sie hart, so daß sie sich beugen mußten unter deren Hand.
És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43 Oftmals zwar befreite er sie, doch sie blieben widerspenstig gegen seinen Ratschluß und sanken immer tiefer durch ihre Schuld.
Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
44 Er aber nahm sich ihrer Drangsal an, sooft er ihr Wehgeschrei hörte,
De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45 und gedachte seines Bundes ihnen zugut, fühlte Mitleid nach seiner großen Güte
És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
46 und ließ sie Erbarmen finden bei allen, die sie gefangen hielten.
És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
47 O hilf uns, HERR, unser Gott, und bring uns wieder zusammen aus den Heiden, damit wir deinem heiligen Namen danken, uns glücklich preisen, deinen Ruhm zu künden!
Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48 Gepriesen sei der HERR, der Gott Israels, von Ewigkeit zu Ewigkeit! Und alles Volk sage »Amen!« Halleluja!
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
