Psalm 106
1 Halleluja! Preiset den HERRN, denn er ist freundlich, ja ewiglich währt seine Gnade!
Hallelúja! Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme.
2 Wer kann des HERRN Machttaten gebührend preisen und kundtun all seinen Ruhm?
Ki mondhatja el az Örökkévaló hatalmas tetteit, hirdetheti minden dicséretét?
3 Wohl denen, die am Recht festhalten, und dem, der Gerechtigkeit übt zu jeder Zeit!
Boldogok, akik megőrzik a jogot, aki igazságot mível minden időben.
4 Gedenke meiner, o HERR, mit der Liebe zu deinem Volk, nimm dich meiner an mit deiner Hilfe,
Emlékezzél reám, Örökkévaló, a néped iránt való kedvességgel, gondolj reám a te segítségeddel,
5 daß ich schau’ meine Lust am Glück deiner Erwählten, an der Freude deines Volkes Anteil habe und glücklich mich preise mit deinem Eigentumsvolke!
hogy láthassam választottaid jólétét, hogy örüljek nemzeted örömén, hogy dicsekedjem birtokoddal együtt.
6 Wir haben gesündigt gleich unsern Vätern, wir haben gefehlt und gottlos gehandelt.
Vétkeztünk, őseinkkel együtt, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk.
7 Unsre Väter in Ägypten achteten nicht auf deine Wunder, gedachten nicht der Fülle deiner Gnadenerweise, waren widerspenstig gegen den Höchsten schon am Schilfmeer;
Őseink Egyiptomban nem fogták föl csodatetteidet, nem emlékeztek kegyeid bőségére s engedetlenkedtek a tenger mellett, a nádastengernél.
8 dennoch half er ihnen um seines Namens willen, um seine Heldenkraft zu erweisen.
Megsegítette őket neve kedvéért, hogy tudassa hatalmát.
9 Er schalt das Schilfmeer: da ward es trocken, und er ließ sie ziehn durch die Fluten wie über die Trift.
Megdorgálta a nádastengert és kiszáradt s vezette őket mélységekben, akár a pusztában.
10 So rettete er sie aus der Hand des Verfolgers und erlöste sie aus der Gewalt des Feindes:
Megsegítette őket gyülölőnek kezéből, megváltotta őket ellenségnek kezéből;
11 die Fluten bedeckten ihre Bedränger, nicht einer von ihnen blieb übrig.
vizek borították be szorongatóikat, egy sem maradt meg közülök.
12 Da glaubten sie an seine Worte, besangen seinen Ruhm.
És hittek szavaiban, énekelték dicséretét.
13 Doch schnell vergaßen sie seine Taten und warteten seinen Ratschluß nicht ab;
Hamar felejtették el tetteit, nem várták be határozatát:
14 sie fröhnten ihrem Gelüst in der Wüste und versuchten Gott in der Einöde:
vágygyal vágyakoztak a pusztában, s megkísértették Istent a sivatagban;
15 da gewährte er ihnen ihr Verlangen, sandte aber die Seuche gegen ihr Leben.
meg is adta nekik kérésöket, de soványságot bocsátott lelkökre.
16 Dann wurden sie eifersüchtig auf Mose im Lager, auf Aaron, den Geweihten des HERRN:
Felbuzdúltak Mózes ellen a táborban, Áron, az Örökkévaló szentje ellen.
17 da tat die Erde sich auf und verschlang Dathan und begrub die ganze Rotte Abirams,
Megnyílt a föld s elnyelte Dátánt, s befödte Abírám községét;
18 Feuer verbrannte ihre Rotte, Flammen verzehrten die Frevler.
tűz égett községük között, láng lobbasztotta el a gonoszokat.
19 Sie machten sich ein Kalb am Horeb und warfen vor einem Gußbild sich nieder
készítettek borjút a Chórébnél, s leborultak öntött kép előtt.
20 und vertauschten so die Herrlichkeit ihres Gottes mit dem Bildnis eines Stieres, der Gras frißt.
Felcserélték dicsőségöket, képmásával ökörnek, füvet evőnek.
21 Sie hatten Gott, ihren Retter, vergessen, der große Dinge getan in Ägypten,
Elfelejtették Istent, segítőjüket, ki nagyokat mívelt Egyiptomban,
22 Wunderzeichen im Lande Hams, furchtbare Taten am Schilfmeer.
csodás tetteket Chám földjén, félelmeteseket a nádastenger mellett.
23 Da gedachte er sie zu vertilgen, wenn nicht Mose, sein Auserwählter, mit Fürbitte vor ihn hingetreten wäre, um seinen Grimm vom Vernichten abzuwenden.
Kimondta, hogy megsemmisíti őket, hacsak Mózes az ő választottja nem áll a résben előtte, hogy elfordítsa hevét, nehogy rontson.
24 Sodann verschmähten sie das herrliche Land und schenkten seiner Verheißung keinen Glauben,
Megvetették a gyönyörűséges országot, nem hittek igéjének;
25 sondern murrten in ihren Zelten, gehorchten nicht der Weisung des HERRN.
zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Örökkévaló szavára.
26 Da erhob er seine Hand gegen sie zum Schwur, sie in der Wüste niederzuschlagen,
Akkor kezet emelt felőlük, hogy elejti őket a pusztában,
27 ihre Nachkommen unter die Heiden niederzuwerfen und sie rings zu zerstreuen in die Länder.
s hogy magzatukat a nemzetek közé ejti, s hogy szétszórja őket az országokban.
28 Dann hängten sie sich an den Baal-Peor und aßen Opferfleisch der toten (Götzen)
Csatlakoztak Báal-Peórhoz és ették halottaknak áldozatait;
29 und erbitterten ihn durch ihr ganzes Tun. Als nun ein Sterben unter ihnen ausbrach,
bosszantották cselekedeteikkel és csapás tört ki köztük.
30 trat Pinehas auf und hielt Gericht: da wurde dem Sterben Einhalt getan.
Akkor odaállt Pínechász s ítéletet tett és elállt a csapás;
31 Das wurde ihm angerechnet zur Gerechtigkeit von Geschlecht zu Geschlecht in Ewigkeit. –
betudatott az neki igazságul nemzedékre meg nemzedékre örökké.
32 Dann erregten sie Gottes Zorn am Haderwasser, und Mose erging es übel um ihretwillen;
Megharagították a pörlekedés vizénél, s rosszul járt Mózes ő miattuk,
33 denn weil sie dem Geiste Gottes widerstrebten, hatte er unbedacht mit seinen Lippen geredet.
mert engedetlenkedtek szelleme iránt, s elszólta magát ajkaival.
34 Sie vertilgten auch die Völker nicht, von denen der HERR es ihnen geboten,
Nem semmisítették meg a népeket, melyeket mondott nekik az Örökkévaló;
35 sondern traten mit den Heiden in Verkehr und gewöhnten sich an deren (böses) Tun
hanem összevegyültek a nemzetekkel s eltanulták tetteiket.
36 und dienten ihren Götzen: die wurden ihnen zum Fallstrick.
Szolgálták bálványaikat, úgy hogy tőrül lettek nekik;
37 Ja, sie opferten ihre Söhne und ihre Töchter den bösen Geistern
áldozták fiaikat és leányaikat a gonosz szellemeknek.
38 und vergossen unschuldig Blut [das Blut ihrer Söhne und Töchter, die sie den Götzen Kanaans opferten]: so wurde das Land durch Blutvergießen entweiht.
Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket áldoztak Kanaán bálványainak, úgy hogy fertőzötté lett az ország a vérbűntől.
39 Sie wurden unrein durch ihr Verhalten und verübten Abfall durch ihr Tun. –
Tisztátalanokká lettek tetteik által s paráználkodtak cselekedeteikkel.
40 Da entbrannte der Zorn des HERRN gegen sein Volk, und Abscheu fühlte er gegen sein Erbe;
És föllobbant az Örökkévaló haragja népe ellen, s megútálta birtokát;
41 er ließ sie in die Hand der Heiden fallen, so daß ihre Hasser über sie herrschten;
adta őket nemzetek kezébe, s uralkodtak rajtuk gyülölőik,
42 ihre Feinde bedrängten sie hart, so daß sie sich beugen mußten unter deren Hand.
szorították őket ellenségeik s megalázkodtak kezök alatt.
43 Oftmals zwar befreite er sie, doch sie blieben widerspenstig gegen seinen Ratschluß und sanken immer tiefer durch ihre Schuld.
Sok ízben mentette meg őket, de ők engedetlenkedtek öntanácsuk szerint s összeroskadtak bűnükben.
44 Er aber nahm sich ihrer Drangsal an, sooft er ihr Wehgeschrei hörte,
De látta szorultságukat, midőn meghallotta fohászukat;
45 und gedachte seines Bundes ihnen zugut, fühlte Mitleid nach seiner großen Güte
s megemlékezett számukra szövetségéről és sajnálkozott kegyeinek bősége szerint,
46 und ließ sie Erbarmen finden bei allen, die sie gefangen hielten.
s adta őket irgalomra mind a foglyulejtőik előtt.
47 O hilf uns, HERR, unser Gott, und bring uns wieder zusammen aus den Heiden, damit wir deinem heiligen Namen danken, uns glücklich preisen, deinen Ruhm zu künden!
Segíts meg minket, Örökkévaló, Istenünk, s gyűjts össze a nemzetek közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, hogy magasztalódjunk dicséreteddel!
48 Gepriesen sei der HERR, der Gott Israels, von Ewigkeit zu Ewigkeit! Und alles Volk sage »Amen!« Halleluja!
Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, öröktől fogva örökké. S mondja az egész nép: Ámen! Hallelúja!
