Psalm 105
1 Preiset den HERRN, ruft seinen Namen an, macht seine Taten unter den Völkern bekannt!
Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
2 Singt ihm, spielet ihm, redet von all seinen Wundern!
Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
3 Rühmt euch seines heiligen Namens! Es mögen herzlich sich freun, die da suchen den HERRN!
Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4 Fragt nach dem HERRN und seiner Stärke, suchet sein Angesicht allezeit!
Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
5 Gedenkt seiner Wunder, die er getan, seiner Zeichen und der Urteilssprüche seines Mundes,
Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
6 ihr Kinder Abrahams, seines Knechtes, ihr Söhne Jakobs, seine Erwählten!
Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
7 Er, der HERR, ist unser Gott, über die ganze Erde ergehen seine Gerichte.
Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
8 Er gedenkt seines Bundes auf ewig, des Wortes, das er geboten auf tausend Geschlechter,
Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9 (des Bundes) den er mit Abraham geschlossen, und des Eides, den er Isaak geschworen,
A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
10 den für Jakob er als Satzung bestätigt und für Israel als ewigen Bund,
És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11 da er sprach: »Dir will ich Kanaan geben, das Land, das ich euch als Erbbesitztum zugeteilt!«
Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12 Damals waren sie noch ein kleines Häuflein, gar wenige und nur Gäste im Lande;
Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
13 sie mußten wandern von Volk zu Volk, von einem Reich zur andern Völkerschaft;
És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14 doch keinem gestattete er, sie zu bedrücken, ja Könige strafte er ihretwillen:
Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
15 »Tastet meine Gesalbten nicht an und tut meinen Propheten nichts zuleide!«
Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16 Dann, als er Hunger ins Land ließ kommen und jegliche Stütze des Brotes zerbrach,
Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
17 da hatte er schon einen Mann vor ihnen her gesandt: Joseph, der als Sklave verkauft war.
Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18 Man hatte seine Füße gezwängt in den Stock, in Eisen(-fesseln) war er gelegt,
A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
19 bis zu der Zeit, wo seine Weissagung eintraf und der Ausspruch des HERRN ihn als echt erwies.
Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
20 Da sandte der König und ließ ihn entfesseln, der Völkergebieter, und machte ihn frei;
Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
21 er bestellte ihn über sein Haus zum Herrn, zum Gebieter über sein ganzes Besitztum;
Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22 er sollte über seine Fürsten schalten nach Belieben und seine höchsten Beamten Weisheit lehren.
Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23 So kam denn Israel nach Ägypten, und Jakob weilte als Gast im Lande Hams.
És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24 Da machte Gott sein Volk gar fruchtbar und ließ es stärker werden als seine Bedränger;
És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
25 er wandelte ihren Sinn, sein Volk zu hassen und Arglist an seinen Knechten zu üben.
Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
26 Dann sandte er Mose, seinen Knecht, und Aaron, den er erkoren;
Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27 die richteten seine Zeichen unter ihnen aus und die Wunder im Lande Hams:
Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28 Er sandte Finsternis und ließ es dunkel werden; doch sie achteten nicht auf seine Worte;
Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
29 er verwandelte ihre Gewässer in Blut und ließ ihre Fische sterben;
Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
30 es wimmelte ihr Land von Fröschen bis hinein in ihre Königsgemächer;
Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
31 er gebot, da kamen Bremsenschwärme, Stechfliegen über ihr ganzes Gebiet;
Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
32 er gab ihnen Hagelschauer als Regen, sandte flammendes Feuer in ihr Land;
Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
33 er schlug ihre Reben und Feigenbäume und zerbrach die Bäume in ihrem Gebiet;
És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
34 er gebot, da kamen die Heuschrecken und die Grillen in zahlloser Menge,
Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35 die verzehrten alle Gewächse im Land und fraßen die Früchte ihrer Felder.
És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36 Dann schlug er alle Erstgeburt im Lande, die Erstlinge all ihrer Manneskraft.
És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37 Nun ließ er sie ausziehn mit Silber und Gold, und kein Strauchelnder war in seinen Stämmen;
És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38 Ägypten war ihres Auszugs froh, denn Angst vor ihnen hatte sie befallen.
Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
39 Er breitete Gewölk aus als Decke und Feuer, um ihnen die Nacht zu erhellen;
Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
40 auf Moses Bitte ließ er Wachteln kommen und sättigte sie mit Himmelsbrot;
Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
41 er spaltete einen Felsen: da rannen Wasser und flossen durch die Steppen als Strom;
Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42 denn er gedachte seines heiligen Wortes, dachte an Abraham, seinen Knecht.
Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
43 So ließ er sein Volk in Freuden ausziehn, unter Jubel seine Erwählten;
Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
44 dann gab er ihnen die Länder der Heiden, und was die Völker erworben, das nahmen sie in Besitz,
És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45 auf daß sie seine Gebote halten möchten und seine Gesetze bewahrten. Halleluja!
Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
