Psalm 105
1 Preiset den HERRN, ruft seinen Namen an, macht seine Taten unter den Völkern bekannt!
Adjatok hálát az Örökkévalónak, szólítsátok nevét, tudassátok a népek közt cselekményeit!
2 Singt ihm, spielet ihm, redet von all seinen Wundern!
Énekeljetek neki, zengjetek neki, gondolkodjatok el mind az ő csodatettein!
3 Rühmt euch seines heiligen Namens! Es mögen herzlich sich freun, die da suchen den HERRN!
Dicsekedjetek szent nevével; örüljön szíve az Örökkévaló keresőinek!
4 Fragt nach dem HERRN und seiner Stärke, suchet sein Angesicht allezeit!
Keressétek föl az Örökkévalót és hatalmát, arczát keressétek mindig!
5 Gedenkt seiner Wunder, die er getan, seiner Zeichen und der Urteilssprüche seines Mundes,
Emlékezzetek csodatetteiről, melyeket mívelt, csodajeleiről és szája ítéleteiről.
6 ihr Kinder Abrahams, seines Knechtes, ihr Söhne Jakobs, seine Erwählten!
Szolgájának Ábrahámnak magzatja ti, Jákób fiai, az ő kiválasztottjai!
7 Er, der HERR, ist unser Gott, über die ganze Erde ergehen seine Gerichte.
Ő az Örökkévaló, a mi Istenünk, az egész földön vannak ítéletei.
8 Er gedenkt seines Bundes auf ewig, des Wortes, das er geboten auf tausend Geschlechter,
Örökké megemlékezett szövetségéről, az igéről, melyet megparancsolt ezer nemzedékre,
9 (des Bundes) den er mit Abraham geschlossen, und des Eides, den er Isaak geschworen,
melyet kötött Ábrahámmal, és Izsáknak tett esküjéről;
10 den für Jakob er als Satzung bestätigt und für Israel als ewigen Bund,
megállapította Jákóbnak törvényül, Izraélnek örök szövetségül;
11 da er sprach: »Dir will ich Kanaan geben, das Land, das ich euch als Erbbesitztum zugeteilt!«
mondván: neked adom Kanaán országát, birtoktok osztályául!
12 Damals waren sie noch ein kleines Häuflein, gar wenige und nur Gäste im Lande;
Midőn csekély számúak voltak, csak kevesen és benne tartózkodók:
13 sie mußten wandern von Volk zu Volk, von einem Reich zur andern Völkerschaft;
akkor jártak nemzettől nemzethez, egyik királyságból más néphez.
14 doch keinem gestattete er, sie zu bedrücken, ja Könige strafte er ihretwillen:
Nem engedte embernek, hogy zsarolja őket, s megfenyített miattuk királyokat:
15 »Tastet meine Gesalbten nicht an und tut meinen Propheten nichts zuleide!«
ne nyúljatok fölkentjeimhez és prófétáimat ne bántsátok!
16 Dann, als er Hunger ins Land ließ kommen und jegliche Stütze des Brotes zerbrach,
Éhséget szólított az országra, eltörte a kenyér minden pálczáját.
17 da hatte er schon einen Mann vor ihnen her gesandt: Joseph, der als Sklave verkauft war.
Küldött előttük egy férfiút, rabszolgául adatott el József.
18 Man hatte seine Füße gezwängt in den Stock, in Eisen(-fesseln) war er gelegt,
Békóval sanyargatták lábát, vasba jutott a lelke,
19 bis zu der Zeit, wo seine Weissagung eintraf und der Ausspruch des HERRN ihn als echt erwies.
az időig, hogy bekövetkezett az igéje, az Örökkévaló szava megtisztította őt.
20 Da sandte der König und ließ ihn entfesseln, der Völkergebieter, und machte ihn frei;
Küldött a király s feloldozta, népek uralkodója s kiszabadította.
21 er bestellte ihn über sein Haus zum Herrn, zum Gebieter über sein ganzes Besitztum;
Úrrá tette háza fölött és uralkodóvá minden vagyonán,
22 er sollte über seine Fürsten schalten nach Belieben und seine höchsten Beamten Weisheit lehren.
hogy megköthesse nagyjait kedve szerint, és bölcscsé tegye véneit.
23 So kam denn Israel nach Ägypten, und Jakob weilte als Gast im Lande Hams.
És Egyiptomba jutott Izraél, s Jákób tartózkodott Chám földjén.
24 Da machte Gott sein Volk gar fruchtbar und ließ es stärker werden als seine Bedränger;
S megszaporította népét nagyon és számosabbá tette szorongatóinál.
25 er wandelte ihren Sinn, sein Volk zu hassen und Arglist an seinen Knechten zu üben.
Átváltoztatta szívöket, hogy meggyűlöljék népét, hogy fondorkodjanak szolgái ellen.
26 Dann sandte er Mose, seinen Knecht, und Aaron, den er erkoren;
Küldte Mózest, az ő szolgáját, Áront, akit kiválasztott;
27 die richteten seine Zeichen unter ihnen aus und die Wunder im Lande Hams:
elvégezték köztük jeleinek dolgait meg csodákat Chám földjén.
28 Er sandte Finsternis und ließ es dunkel werden; doch sie achteten nicht auf seine Worte;
Küldött sötétséget és sötét lett, s nem engedetlenkedtek igéje iránt.
29 er verwandelte ihre Gewässer in Blut und ließ ihre Fische sterben;
Átváltoztatta vizeiket vérré s megölte halukat.
30 es wimmelte ihr Land von Fröschen bis hinein in ihre Königsgemächer;
Hemzsegett országuk békáktól, királyaik szobáiban.
31 er gebot, da kamen Bremsenschwärme, Stechfliegen über ihr ganzes Gebiet;
Szólt és jött gyülevész vad, férgek egész határukba.
32 er gab ihnen Hagelschauer als Regen, sandte flammendes Feuer in ihr Land;
Jégesőt adott nekik esőjük gyanánt, lobogó tüzet országukban;
33 er schlug ihre Reben und Feigenbäume und zerbrach die Bäume in ihrem Gebiet;
elverte szőlőjüket és fügefájukat és összetörte határuk fáit.
34 er gebot, da kamen die Heuschrecken und die Grillen in zahlloser Menge,
Szólt és jött sáska, nyaló sáska szám nélkül,
35 die verzehrten alle Gewächse im Land und fraßen die Früchte ihrer Felder.
s megemésztett minden füvet országukban, s megemésztette földjük gyümölcsét.
36 Dann schlug er alle Erstgeburt im Lande, die Erstlinge all ihrer Manneskraft.
Megölt minden elsőszülöttet országukban, zsengéjét minden tehetségöknek.
37 Nun ließ er sie ausziehn mit Silber und Gold, und kein Strauchelnder war in seinen Stämmen;
Erre kivonultatta őket ezüsttel és aranynyal, és törzsei közt nem volt gyöngélkedő.
38 Ägypten war ihres Auszugs froh, denn Angst vor ihnen hatte sie befallen.
Örült Egyiptom kivonultukon, mert rájuk esett rettegésük.
39 Er breitete Gewölk aus als Decke und Feuer, um ihnen die Nacht zu erhellen;
Kiterített felhőt takarónak, meg tüzet, hogy világítson éjjel.
40 auf Moses Bitte ließ er Wachteln kommen und sättigte sie mit Himmelsbrot;
Kértek s hozott fürjet és égnek kenyérevel jóllakatta őket.
41 er spaltete einen Felsen: da rannen Wasser und flossen durch die Steppen als Strom;
Sziklát nyitott és vizek folytak, jártak a sivatagban folyamként.
42 denn er gedachte seines heiligen Wortes, dachte an Abraham, seinen Knecht.
Mert megemlékezett szent igéjéről Ábrahámhoz, az ő szolgájához.
43 So ließ er sein Volk in Freuden ausziehn, unter Jubel seine Erwählten;
És kivezette népét vígságban, ujjongásban kiválasztottjait;
44 dann gab er ihnen die Länder der Heiden, und was die Völker erworben, das nahmen sie in Besitz,
adta nekik nemzetek országait, hogy elfoglalják népek fáradalmát:
45 auf daß sie seine Gebote halten möchten und seine Gesetze bewahrten. Halleluja!
avégett, hogy megőrizzék törvényeit és megtartsák a tanait. Hallelúja!
