Psalm 103
1 Von David. Lobe den HERRN, meine Seele,
Dávidtól. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!
2 Lobe den HERRN, meine Seele, und vergiß nicht, was er dir Gutes getan!
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!
3 Der dir alle deine Schuld vergibt und alle deine Gebrechen heilt;
Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;
4 der dein Leben erlöst vom Verderben, der dich krönt mit Gnade und Erbarmen;
ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;
5 der dein Alter mit guten Gaben sättigt, daß, dem Adler gleich, sich erneut deine Jugend.
ki jóval tartja el díszedet, hogy megújhodik sasként ifjúságod.
6 Gerechtigkeit übt der HERR, schafft allen Unterdrückten ihr Recht;
Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.
7 er hat Mose seine Wege kundgetan, den Kindern Israel seine Großtaten.
Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:
8 Barmherzig und gnädig ist der HERR, voller Langmut und reich an Güte;
irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.
9 er wird nicht ewig hadern und den Zorn nicht immerdar festhalten;
Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.
10 er handelt nicht mit uns nach unsern Sünden und vergilt uns nicht nach unsern Missetaten;
Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.
11 nein, so hoch der Himmel über der Erde ist, so groß ist seine Gnade über denen, die ihn fürchten;
Mert amint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.
12 so fern der Sonnenaufgang ist vom Niedergang, läßt er unsre Verschuldungen fern von uns sein;
Amint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.
13 wie ein Vater sich über die Kinder erbarmt, so erbarmt der HERR sich derer, die ihn fürchten.
Amint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.
14 Denn er weiß, welch ein Gebilde wir sind, er denkt daran, daß wir Staub sind.
Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.
15 Der Mensch – dem Grase gleicht seine Lebenszeit, wie die Blume des Feldes, so blüht er:
Halandónak akár fű a napjai, mint a mező virága úgy virágzik;
16 wenn ein Windstoß über sie hinfährt, ist sie dahin, und ihr Standort weiß nichts mehr von ihr.
mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.
17 Doch die Gnade des HERRN erweist sich von Ewigkeit zu Ewigkeit an denen, die ihn fürchten, und seine Gerechtigkeit besteht für Kindeskinder
De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:
18 bei denen, die seinen Bund bewahren und seiner Gebote gedenken, um sie auszuführen.
azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.
19 Der HERR hat seinen Thron im Himmel festgestellt, und seine Königsmacht umschließt das All.
Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.
20 Lobet den HERRN, ihr seine Engel, ihr starken Helden, die ihr sein Wort vollführt, gehorsam der Stimme seines Gebots!
Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!
21 Lobet den HERRN, alle seine Heerscharen, ihr seine Diener, Vollstrecker seines Willens!
Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végzői!
22 Lobet den HERRN, alle seine Werke an allen Orten seiner Herrschaft! Lobe den HERRN, meine Seele!
Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!
