Psalm 102
1 Gebet eines Elenden, wenn er verzagt ist und seine Klage vor dem Herrn ausschüttet. HERR, höre mein Gebet
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Verbirg dein Angesicht nicht vor mir am Tage, wo mir angst ist! Neige dein Ohr mir zu am Tage, wo ich rufe; erhöre mich eilends!
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 Ach, meine Tage sind wie Rauch entschwunden und meine Gebeine wie von Brand durchglüht;
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 mein Herz ist versengt und verdorrt wie Gras, so daß ich sogar vergesse, Speise zu genießen;
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 infolge meines Ächzens und Stöhnens klebt mein Gebein mir am Fleisch.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 Ich gleiche dem Wasservogel in der Wüste, bin geworden wie ein Käuzlein in Trümmerstätten;
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 ich finde keinen Schlaf und klage wie ein einsamer Vogel auf dem Dache.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 Tagtäglich schmähen mich meine Feinde; und die gegen mich toben, wünschen mir Unheil an.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 Ach, Asche eß ich als Brot und mische meinen Trank mit Tränen
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 ob deinem Zorn und deinem Grimm; denn du hast mich hochgehoben und niedergeschleudert.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 Meine Tage sind wie ein langgestreckter Schatten, und ich selbst verdorre wie Gras!
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 Du aber, HERR, thronst ewiglich, und dein Gedächtnis bleibt von Geschlecht zu Geschlecht.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 Du wirst dich erheben, dich Zions erbarmen, denn Zeit ist’s, Gnade an ihm zu üben: die Stunde ist da
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 - denn deine Knechte lieben Zions Steine, und Weh erfaßt sie um seinen Schutt –,
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 damit die Heiden fürchten lernen den Namen des HERRN und alle Könige der Erde deine Herrlichkeit.
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 Denn der HERR hat Zion wieder aufgebaut, ist in seiner Herrlichkeit dort erschienen,
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 hat dem Gebet der Verlass’nen sich zugewandt und ihr Flehen nicht verachtet.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Dies werde aufgeschrieben fürs kommende Geschlecht, damit das neugeschaffne Volk den HERRN lobpreise,
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 daß von seiner heiligen Höhe er herabgeschaut, daß der HERR geblickt hat vom Himmel zur Erde,
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 um das Seufzen der Gefangnen zu hören und die dem Tode Geweihten frei zu machen,
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 damit man verkünde in Zion den Namen des HERRN und seinen Ruhm in Jerusalem,
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 wenn die Völker sich allzumal versammeln und die Königreiche, um (Gott) dem HERRN zu dienen.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 Gelähmt hat er mir auf dem Wege die Kraft, hat verkürzt meine Lebenstage.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 Nun fleh’ ich: »Mein Gott, raffe mich nicht hinweg in der Mitte meiner Tage, du, dessen Jahre währen für und für!«
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 Vorzeiten hast du die Erde gegründet, und die Himmel sind deiner Hände Werk:
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 sie werden vergehen, du aber bleibst; sie werden alle zerfallen wie ein Gewand, wie ein Kleid wirst du sie verwandeln, und so werden sie sich wandeln.
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 Du aber bleibst derselbe, und deine Jahre nehmen kein Ende.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 Die Kinder deiner Knechte werden (sicher) wohnen, und ihr Geschlecht wird fest bestehen vor dir.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
