Sprueche 5
1 Mein Sohn, merke auf meine Weisheit und leihe meiner Einsicht dein Ohr,
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 um Besonnenheit zu beobachten und damit deine Lippen Erkenntnis bewahren.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Denn von Honigseim triefen die Lippen der fremden Frau, und glätter als Öl ist ihr Gaumen;
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 aber zuletzt ist sie bitter wie Wermut, scharf wie ein zweischneidiges Schwert.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
5 Ihre Füße steigen zum Tode hinab, ihre Schritte sind geradeswegs zur Unterwelt gerichtet. (Sheol h7585)
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 Damit du nicht den Weg des Lebens einschlägst, sind ihre Bahnen unstet, ohne daß du es merkst.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Nun denn, mein Sohn, höre auf mich und weiche nicht ab von den Worten meines Mundes!
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Halte deinen Weg fern von ihr und nahe dich nicht der Tür ihres Hauses,
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 damit du nicht anderen deine Ehre hingeben mußt und (den Ertrag) deiner Jahre einem unerbittlichen (Rächer);
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 damit nicht Fremde sich an deinem Vermögen sättigen und dein mühsam Erworbenes nicht in das Haus eines andern kommt,
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 und du nicht schließlich seufzen mußt, wenn dir Leib und Fleisch dahingeschwunden ist,
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 und du klagen mußt: »Ach, warum habe ich die Zucht gehaßt, und warum hat mein Herz die Warnung mißachtet!
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 Warum habe ich nicht auf die Stimme meiner Lehrer gehört und meinen Erziehern kein Gehör geschenkt!
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Beinahe wäre ich ganz ins Verderben geraten inmitten der Gerichtsversammlung und in der Gemeinde!«
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Trinke Wasser nur aus deiner eigenen Zisterne und Quellwasser aus deinem eigenen Born!
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Sollen deine Quellen sich auf die Straße ergießen, deine Wasserbäche auf die freien Plätze?
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Nein, dir allein sollen sie angehören und keinem Fremden neben dir.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Dein Brunnquell möge gesegnet sein, daß du am Weibe deiner Jugend dich erfreust!
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 Das liebreizende Reh, die anmutige Gazelle – ihr Busen möge dich allezeit ergötzen, in ihrer Liebe sei immerdar trunken!
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Denn warum wolltest du, mein Sohn, an einer Fremden dich ergötzen und den Busen einer anderen umarmen? –
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Denn vor den Augen des HERRN liegen die Wege eines jeden offen da, und auf alle seine Pfade gibt er acht.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 Die eigenen Verschuldungen fangen ihn, den Gottlosen, und durch die Bande seiner Sünde wird er festgehalten.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Sterben wird ein solcher infolge des Mangels an Zucht und ob seiner großen Torheit zum Sturz hintaumeln.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
