Klagelieder 3
1 Ich bin der Mann, der Elend erlebt hat durch die Rute seines Zornes;
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 mich hat er geführt und getrieben in Finsternis und tiefes Dunkel;
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 nur gegen mich kehrt er immer wieder seine Hand Tag für Tag!
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 Mein Fleisch und meine Haut hat er hinschwinden lassen, meine Glieder zerschlagen;
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 aufgetürmt hat er rings um mich Gift und Mühsal;
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 in Finsternis hat er mich versenkt wie die ewig Toten.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 Er hat mich ummauert, daß ich keinen Ausweg habe, mich mit schweren Ketten beladen;
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 ob ich auch schreie und rufe: er verschließt sich meinem Flehen.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 Er hat meine Wege mit Quadersteinen vermauert, meine Pfade ungangbar gemacht.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 Ein lauernder Bär ist er mir gewesen, ein Löwe im Versteck.
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 Er hat mich auf Irrwegen wandeln lassen und mich zerfleischt, mich verstört;
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 er hat seinen Bogen gespannt und mich als Zielscheibe hingestellt für seine Pfeile,
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 hat die Söhne seines Köchers mir ins Herz dringen lassen.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 Meinem ganzen Volk bin ich zum Hohn geworden, ihr Spottlied den ganzen Tag;
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 mit Bitternissen hat er mich gesättigt, mit Wermut mich getränkt.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 Meine Zähne hat er mich an Kieseln zerbeißen lassen, mich in den Staub niedergetreten.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 Du hast meiner Seele den Frieden entrissen, so daß ich verlernt habe, glücklich zu sein,
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 und ausrufe: »Dahin ist meine Lebenskraft und verloren meine Hoffnung auf den HERRN!«
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Gedenke meines Elends und meiner Irrsale, des Wermuts und des Gifts!
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 Ohne Unterlaß denkt meine Seele daran und ist gebeugt in mir.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 Dies will ich mir zu Herzen nehmen und darum der Hoffnung leben:
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 Die Gnadenerweisungen des HERRN sind noch nicht erschöpft, sein Erbarmen ist noch nicht zu Ende;
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 alle Morgen sind sie neu, groß ist deine Treue.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 »Der HERR ist mein Teil!« bekennt meine Seele; drum will ich auf ihn hoffen.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 Gütig ist der HERR gegen die, welche auf ihn harren, gegen ein Herz, das ihn sucht.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 Gut ist es, geduldig zu sein und schweigend zu warten auf die Hilfe des HERRN.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 Gut ist es für jeden, das Joch schon in seiner Jugend tragen zu lernen;
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 er sitze einsam und schweige, wenn der HERR es ihm auferlegt!
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 Er neige seinen Mund in den Staub hinab: vielleicht ist noch Hoffnung vorhanden;
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 er biete ihm, wenn er ihn schlägt, die Wange dar, lasse sich mit Schmach sättigen!
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 Denn nicht auf ewig verstößt der HERR,
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 sondern, wenn er Trübsal verhängt hat, erbarmt er sich auch wieder nach seiner großen Güte;
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 denn nicht aus Lust plagt und betrübt er die Menschenkinder.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 Wenn man mit Füßen niedertritt alle Gefangenen der Erde,
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 wenn man das Recht eines Mannes beugt vor den Augen des Höchsten,
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 wenn man einen Menschen in seinem Rechtsstreit ins Unrecht setzt: sollte das der Herr nicht beachten?
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Wer kann denn befehlen, daß etwas geschehe, ohne daß der Herr es geboten hat?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 Geht nicht aus dem Munde des Höchsten das Glück wie das Unglück hervor?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Was klagt (also) der Mensch, solange er lebt? Ein jeder klage über seine Sünden!
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 Laßt uns unsern Wandel prüfen und erforschen und zum HERRN umkehren!
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Laßt uns unser Herz mitsamt den Händen erheben zu Gott im Himmel!
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 Wir sind es, die abtrünnig und ungehorsam gewesen sind; du aber hast nicht verziehen,
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 hast dich in Zorn gehüllt und uns verfolgt, hingerafft ohne Schonung;
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 du hast dich in Gewölk gehüllt, so daß kein Gebet hindurchdringen konnte;
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 zu Kehricht und zum Abscheu hast du uns gemacht inmitten der Völker.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 Es haben den Mund gegen uns aufgerissen all unsere Feinde;
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Grauen und Grube sind uns zuteil geworden, Verwüstung und Untergang!
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Wasserbäche läßt mein Auge rinnen über die Zertrümmerung der Tochter meines Volkes.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 Mein Auge ergießt sich ruhelos in Tränen ohne Aufhören,
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 bis der HERR vom Himmel herniederschaue und dareinsehe.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 Was ich sehen muß, versetzt mich in Trauer um aller Töchter meiner Stadt willen.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Ach! Wie einen Vogel haben die mich gejagt, die mir ohne Ursache feind sind;
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 sie haben mich in die Grube gestoßen, um mein Leben zu vernichten, und haben Steine auf mich geworfen:
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 die Wasser schlugen mir über dem Haupt zusammen; ich dachte: »Mit mir ist’s aus!«
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 Da rief ich deinen Namen an, HERR, tief unten aus der Grube,
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 und du hast mich gehört, als ich zu dir flehte: »Verschließ dein Ohr nicht meinem Hilferuf!«
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Du hast dich mir genaht, als ich dich anrief, hast mir zugerufen: »Fürchte dich nicht!«
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Du, o HERR, hast meine Sache geführt, hast mein Leben gerettet;
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 du, o HERR, hast meine Unbill gesehen: verhilf mir zu meinem Recht!
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Du hast all ihre Rachgier gesehen, all ihre Anschläge gegen mich,
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 hast, o HERR, ihr Schmähen gehört, all ihre Anschläge gegen mich,
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 das Gerede meiner Widersacher und ihre täglichen Ränke gegen mich.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Gib acht auf ihr Sitzen und ihr Aufstehen: ihr Spottlied bin ich!
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 Du wirst ihnen vergelten, HERR, wie ihre Taten es verdienen,
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 wirst ihnen Verblendung ins Herz geben: dein Fluch komme über sie!
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Du wirst sie im Zorn verfolgen und sie vertilgen unter Gottes Himmel hinweg!
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
