Job 33
1 »Nun aber höre, Hiob, meine Reden und leihe dein Ohr allen meinen Worten!
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 Wisse wohl: wenn ich meinen Mund jetzt auftue und meine Zunge sich vernehmlich hören läßt,
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 so sind meine Worte aufrichtig wie mein Herz, und was meine Lippen wissen, sprechen sie unverfälscht aus.
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 Der Geist Gottes, der mich geschaffen hat, und der Hauch des Allmächtigen belebt mich.
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5 Wenn du’s vermagst, so widerlege mich: rüste dich mit Beweisgründen gegen mich, tritt an zum Kampf!
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
6 Siehe, ich stehe zu Gott ebenso wie du: aus Ton bin auch ich gebildet.
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 Nein, Angst vor mir braucht dich nicht einzuschüchtern, und meine Wucht soll dich nicht niederdrücken!«
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 »Nun aber hast du vor meinen Ohren ausgesprochen, und deutlich habe ich deine Worte gehört:
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 ›Unschuldig bin ich, ohne Missetat, rein bin ich, und kein Vergehen haftet mir an!
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10 Fürwahr, er (Gott) erfindet Feindseligkeiten gegen mich, sieht in mir einen Feind;
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 er legt meine Füße in den Block, überwacht alle meine Pfade.‹
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12 Sieh, darin hast du unrecht, entgegne ich dir; denn Gott ist größer als ein Mensch.«
Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13 »Warum hast du den Vorwurf gegen ihn erhoben, daß er dir auf alle deine Worte keine Antwort gebe?
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 Vielmehr redet Gott einmal und zweimal, man achtet nur nicht darauf.
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 Im Traum, im Nachtgesicht, wenn tiefer Schlaf die Menschen befällt, im Schlummerzustand auf dem Lager:
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16 da öffnet er den Menschen das Ohr und schreckt sie durch Verwarnung,
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17 um den Menschen von seinem (bösen) Tun abzubringen und den Mann vor Überhebung zu behüten,
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18 um seine Seele vor der Grube zu bewahren und sein Leben vor dem Geschoß des Todes.
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 Auch wird er durch Schmerzen auf seinem Lager in Zucht genommen und durch andauernden Leidenskampf in seinen Gliedern,
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 so daß für seinen Lebenstrieb alle Nahrung zum Ekel wird und für seine Eßlust sogar die Lieblingsspeise;
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21 sein Fleisch schwindet dahin, daß es nicht mehr zu sehen ist, und seine vordem verborgenen Knochen treten zu Tage,
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 so daß seine Seele der Grube nahe kommt und sein Leben den Todesmächten.«
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 »Wenn dann ein Engel für ihn da ist, ein Fürsprecher, ein einziger aus den tausend, um für den Menschen Zeugnis von seiner Gerechtigkeit abzulegen,
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 und dieser sich seiner erbarmt und (zu Gott) spricht: ›Laß ihn frei, daß er nicht in die Grube hinabfährt! Ich habe eine Sühne gefunden‹,
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 so strotzt sein Leib wieder von Jugendkraft, so daß er in die Tage seines Jünglingsalters zurückversetzt wird.
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 Er betet zu Gott, und dieser nimmt ihn gnädig an, läßt ihn sein Angesicht unter Jauchzen schauen und gibt dem Menschen seine Gerechtigkeit zurück.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27 Er singt vor dem Volke und bekennt: ›Ich hatte gesündigt und das Recht verkehrt, aber es ist mir nicht vergolten worden!
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28 Erlöst hat (Gott) meine Seele, daß sie nicht in die Grube gefahren ist, und mein Leben erfreut sich am Anblick des Lichts!‹«
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 »Sieh, dies alles tut Gott zweimal, ja dreimal an dem Menschen,
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 um seine Seele von der Grube fernzuhalten und damit er vom Licht des Lebens umleuchtet werde.
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 Merke auf, Hiob, höre mir zu, schweige und laß mich reden!
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 Hast du etwas einzuwenden, so widerlege mich; sprich, denn ich möchte dich gern rechtfertigen.
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 Hast du aber nichts, so höre mir zu; schweige, damit ich dich Weisheit lehre!«
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
