Jeremia 42
1 Nun traten alle Truppenführer, auch Johanan, der Sohn Kareahs, und Asarja, der Sohn Hosajas, mit der gesamten Volksmenge, groß und klein, an den Propheten Jeremia heran
És odaléptek mind a hadsereg tisztjei és Jóchánán, Káréach fia és Jezanja, Hósája fia és az egész nép, aprajától nagyjáig,
2 und sagten zu ihm: »Schenke doch unserer inständigen Bitte Gehör und bete für uns zum HERRN, deinem Gott, für diesen ganzen Überrest! Wir sind ja nur als ein kleines Häuflein von der früheren großen Zahl übriggeblieben, wie du an uns mit eigenen Augen hier siehst.
és szóltak Jirmejáhú prófétához: Jusson csak eléd a könyörgésünk és imádkozzál értünk az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez, ez egész maradékért, mert megmaradtunk kevesen a sokból, amint szemeid látnak bennünket:
3 Der HERR, dein Gott, wolle uns den Weg angeben, den wir einschlagen sollen, und wie wir uns zu verhalten haben!«
hogy tudtunkra adja az Örökkévaló, a te Istened, az utat, amelyen járjunk és a dolgot, amelyet tegyünk.
4 Der Prophet Jeremia antwortete ihnen: »Ich bin einverstanden. Gut, ich will zum HERRN, eurem Gott, beten, wie ihr es wünscht, und will euch dann alles kundtun, was der HERR euch antworten wird: kein Wort will ich euch verschweigen.«
Szólt hozzájuk Jirmejáhú proféta: Hallottam, íme én imádkozom majd az Örökkévalóhoz, a ti Istenetekhez szavaitok szerint, és lesz, mindazon igét, amellyel az Örökkévaló felelni fog nektek, tudtotokra adom, nem vonok meg tőletek semmit.
5 Da sagten sie zu Jeremia: »Der HERR soll ein wahrhaftiger und zuverlässiger Zeuge gegen uns sein, wenn wir nicht genau der Weisung folgen werden, die der HERR, dein Gott, uns durch dich wird zukommen lassen!
Oh pedig szóltak Jirmejáhúhoz: Legyen az Örökkévaló igaz és hűséges tanúvá ellenünk, ha nem egészen azon ige szerint, amellyel az Örökkévaló, a te Istened küldeni fog téged hozzánk, akképpen cselekszünk.
6 Mag es uns erwünscht oder unerwünscht sein: – dem Gebot des HERRN, unsers Gottes, zu dem wir dich senden, wollen wir gehorchen, damit es uns gut ergehe, wenn wir der Weisung des HERRN, unsers Gottes, gehorsam sind!«
Akár jó, akár rossz, az Örökkévalónak, a mi Istenünknek szavára akihez küldünk téged, arra fogunk hallgatni, azért, hogy jó dolgunk legyen, midőn majd hallgatunk az Örökkévalónak, a mi Istenünknek szavára.
7 Als dann nach Ablauf von zehn Tagen das Wort des HERRN an Jeremia ergangen war,
És volt tíz nap múltán, lett az Örökkévaló igéje Jirmejáhúhoz.
8 ließ er Johanan, den Sohn Kareahs, samt allen Truppenführern, die bei ihm waren, und das gesamte Volk, groß und klein, rufen
És hívta Jóchánánt, Káréach fiát és mind a hadsereg tisztjeit, akik vele voltak és az egész népet, aprajától nagyjáig.
9 und sagte zu ihnen: »So hat der HERR, der Gott Israels, zu dem ihr mich gesandt habt, um eure inständige Bitte vor ihn zu bringen, zu mir gesprochen:
És szólt hozzájuk: Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene, akihez küldtetek engem, hogy eléjuttassam könyörgésteket.
10 ›Wenn ihr ruhig in diesem Lande wohnen bleibt, so will ich euch aufbauen, ohne wieder abzubrechen, und will euch einpflanzen, ohne wieder auszureißen; denn mir tut das Unheil leid, das ich euch habe widerfahren lassen.
Ha megmaradni fogtok ez országban, akkor felépítelek benneteket és nem rombollak le, elplántállak benneteket és nem szakítlak ki, mert meggondoltam a veszedelmet, melyet veletek cselekedtem.
11 Fürchtet euch nicht vor dem Könige von Babylon, vor dem ihr jetzt in Angst seid! Fürchtet euch nicht vor ihm!‹ – so lautet der Ausspruch des HERRN –; ›denn ich bin mit euch, um euch zu helfen und euch aus seiner Hand zu erretten.
Ne féljetek Bábel királya miatt, aki miatt ti féltek; ne féljetek tőle, úgymond az Örökkévaló, mert veletek vagyok, hogy megsegítselek és megmentselek benneteket kezéből.
12 Ich will euch Gnade bei ihm finden lassen, daß er sich euer erbarmt und euch auf eurem Grund und Boden wohnen läßt!‹
Majd adok nektek irgalmat, és irgalmazni fog nektek és visszatérít benneteket a ti földetekre.
13 Wenn ihr aber sagt: ›Wir wollen nicht in diesem Lande bleiben‹, so daß ihr der Weisung des HERRN, eures Gottes, nicht gehorcht,
De ha azt mondjátok, nem maradunk ez országban, nem hallgatva az Örökkévalónak, a ti Istenteknek szavára,
14 sondern sagt: ›Nein! Vielmehr nach Ägypten wollen wir ziehen, wo wir keinen Krieg mehr sehen und keinen Trompetenschall mehr hören und nicht mehr nach Brot zu hungern brauchen, und dort wollen wir uns niederlassen!‹ –
mondván: nem, hanem Egyiptom országába megyünk, hogy ne lássunk háborút és harsonaszót ne halljunk, kenyérre pedig ne éhezzünk és ott maradjunk:
15 nun denn, so vernehmt das Wort des HERRN, ihr von Juda Übriggebliebenen! So hat der HERR der Heerscharen, der Gott Israels, gesprochen: ›Wenn ihr wirklich den Beschluß faßt, nach Ägypten zu ziehen, und euch dorthin begebt, um euch dort in fremdem Lande anzusiedeln,
most tehát azért halljátok az Örökkévaló igéjét, Jehúda maradéka: Így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izrael Istene, ha ti csakugyan arra fordítjátok arcotokat, hogy Egyiptomba menjetek és oda mentek, hogy ott tartózkodjatok,
16 so wird das Schwert, vor dem ihr euch jetzt fürchtet, euch dort im Lande Ägypten erreichen; und der Hunger, vor dem euch jetzt bange ist, wird sich euch dort in Ägypten an die Fersen heften, so daß ihr dort umkommen werdet!
akkor azon kard, amelytől féltek, ott fog elérni benneteket Egyiptom országában, és azon éhség, amelytől aggódtok, oda fog követni benneteket Egyiptomba és ott fogtok meghalni.
17 Ja alle Männer, welche den Beschluß fassen, nach Ägypten zu ziehen, um dort in fremdem Lande zu leben, werden durch das Schwert, durch den Hunger und die Pest umkommen, und es soll keinen unter ihnen geben, der am Leben bleibt und dem Unheil entrinnt, das ich über sie verhängen werde!‹«
És mindazon emberek, akik arra fordították arcukat, hogy Egyiptomba menjenek, hogy ott tartózkodjanak, meg fognak halni a kard, az éhség és a dögvész által, és nem lesz közülük megmaradó és megmenekülő azon veszedelem elől, amelyet rájuk hozok.
18 »Denn so hat der HERR der Heerscharen, der Gott Israels, gesprochen: ›Wie mein Zorn und Grimm sich über die Bewohner Jerusalems ergossen hat, ebenso wird mein Grimm sich über euch ergießen, wenn ihr nach Ägypten zieht, und ihr sollt zur Verwünschung und zum abschreckenden Beispiel, zum Fluchwort und zur Beschimpfung werden und diese Stätte nicht wiedersehen!‹
Mert így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izrael Istene: miként kiontatott haragom és hevem Jeruzsálem lakóira, úgy fog kiomlani hevem rátok, mikor Egyiptomba jöttök és lesztek esküvé és iszonyattá, és nem fogjátok látni többé ezt a helyet.
19 Dies ist es, was der HERR euch, den von Juda Übriggebliebenen, sagen läßt: ›Zieht nicht nach Ägypten!‹ Bedenkt wohl, daß ich euch heute ernstlich gewarnt habe!
Megmondta nektek az Örökkévaló, Jehúda maradéka: ne menjetek be Egyiptomba; jól tudjátok, hogy megintettelek ma benneteket.
20 Ihr habt euch ja selbst um den Preis des eigenen Lebens auf einen Irrweg begeben; denn ihr habt mich zum HERRN, eurem Gott, gesandt mit dem Auftrag: ›Bete für uns zum HERRN, unserm Gott! Und genau so, wie der HERR, unser Gott, es gebieten wird, so verkünde es uns, damit wir dann danach tun!‹
Mert önnönmagatokat ámítottátok, mert ti küldtetek engem az Örökkévalóhoz, Istenetekhez, mondván imádkozzál értünk az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz és egészen, amint szólni fog az Örökkévaló, a mi Istenünk, akképpen add tudtunkra, hogy megcselekedjük.
21 Nun habe ich es euch heute verkündigt, aber ihr wollt der Weisung des HERRN, eures Gottes, nicht gehorchen, und zwar so, daß ihr alles zurückweist, was er mir an euch aufgetragen hat.
És én tudtotokra adtam ma, de nem hallgattatok az Örökkévalónak, Isteneteknek szavára semmiben sem, amiben engem hozzátok küldött.
22 So wisset denn bestimmt, daß ihr durch das Schwert, durch den Hunger und die Pest den Tod finden werdet an dem Orte, wohin es euch zu ziehen gelüstet, um dort als Fremdlinge zu wohnen!«
Most tehát tudjátok meg jól, hogy kard, éhség és dögvész által fogtok meghalni azon helyen, ahova menni kívántok, hogy ott tartózkodjatok.
