Hesekiel 35
1 Weiter erging das Wort des HERRN an mich folgendermaßen:
És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:
2 »Menschensohn, richte deine Blicke gegen das Gebirge Seir und verkünde folgende Weissagungen gegen dasselbe:
Ember fia, fordítsd arczodat Széir hegye felé és prófétálj róla.
3 ›So hat Gott der HERR gesprochen: Nunmehr will ich an dich, Gebirge Seir, ich will meine Hand gegen dich ausstrecken und dich zur Wüste und Einöde machen!
És mondd neki: Így szól az Úr, az Örökkévaló: Íme én ellened fordulok, Széir hegye, kinyújtom reád kezemet s pusztulássá és pusztasággá teszlek.
4 Deine Städte will ich in Trümmer legen, und du selbst sollst zur Wüste werden, damit du erkennst, daß ich der HERR bin!
Városaidat rommá teszem és te pusztulássá leszel; és megtudod, hogy én vagyok az Örökkévaló.
5 Weil du immerfort Feindschaft gehegt und die Israeliten zur Zeit ihres Unglücks, zur Zeit, als sie ihre Schuld endgültig büßten, dem Schwert ausgeliefert hast:
Mivel örök gyűlölséged volt és Izraél fiait oda vetetted a kard hatalmába, balsorsuk idején, a végbűn idején.
6 darum, so wahr ich lebe!‹ – so lautet der Ausspruch Gottes des HERRN –: ›bluten will ich dich machen, und Blut soll dich verfolgen! Weil du dich durch Blutvergießen verschuldet hast, soll Blut dich verfolgen!
Azért ahogy élek, úgymond az Úr, az Örökkévaló, bizony vérré teszlek és vér üldözzön téged, ha te nem gyűlölted a vért, tehát vér üldözzön téged.
7 Ich will das Gebirge Seir zur Wüste und Einöde machen und alle in ihm ausrotten, die da hin- und herziehen.
És teszem Széir hegyét pusztasággá és pusztulássá, és kiirtok belőle járókelőt.
8 Und ich will seine Berge überall mit Erschlagenen bedecken: auf deinen Höhen, in deinen Tälern und in allen deinen Schluchten sollen vom Schwert Erschlagene niedersinken.
És megtöltöm hegyeit megöltjeivel, halmaid, völgyeid és mind a medreid – kard megöltjei esnek el rajtuk.
9 Zu ewigen Wüsteneien will ich dich machen, und deine Städte sollen unbewohnt sein, damit ihr erkennt, daß ich der HERR bin.
Örök pusztulássá teszlek, városaid nem állnak helyre; és megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló.
10 Weil du gesagt hast: Die beiden Völker und die beiden Länder müssen mein werden, und ich will sie in Besitz nehmen! – obwohl doch der HERR dort wohnt:
Mivel azt mondtad: az a két nemzet és az a két ország az enyém lesz és elfoglaljuk, holott az Örökkévaló ott volt.
11 darum, so wahr ich lebe!‹ – so lautet der Ausspruch Gottes des HERRN –, ›will ich entsprechend deinem eigenen Zorn und Eifer mit dir verfahren, wie du infolge deines Hasses gegen sie verfahren bist, und ich will mich dir zu erkennen geben, wenn ich mit dir ins Gericht gehe.
Azért, ahogy élek, úgymond az Úr, az Örökkévaló, cselekszem majd haragod és buzgalmad szerint, amellyel te cselekedtél gyűlöletedből ellenök; és megismertetem magamat köztük, midőn ítéllek tégedet.
12 Dann wirst du auch erkennen, daß ich, der HERR, alle deine Lästerungen gehört habe, die du gegen das Bergland Israel ausgestoßen hast, indem du sagtest: Wüst liegt es da: uns ist es zum Verspeisen gegeben!
És megtudod, hogy én az Örökkévaló hallottam mind a gyalázásaidat, a melyeket kimondottál Izraél hegyei ellen, mondván: elpusztultak, nekünk adattak eledelül.
13 So habt ihr den Mund voll gegen mich genommen und vermessene Reden gegen mich ausgestoßen; ich habe es wohl gehört!‹
És fennhéjáztatok ellenem szátokkal és szaporítjátok ellenem szavaitokat: én hallottam.
14 So hat Gott der HERR gesprochen: ›Zur Freude der ganzen Erde will ich Verwüstung über dich bringen!
Így szól az Úr, az Örökkévaló: midőn majd örül az egész föld, pusztulást teszek veled.
15 Wie du dich darüber gefreut hast, daß der Erbbesitz des Hauses Israel verwüstet wurde, ebenso will ich es dir widerfahren lassen: zur Wüste sollst du werden, Gebirge Seir, und du, Edom, insgesamt, damit du zur Erkenntnis kommst, daß ich der HERR bin!‹«
A mint örültél Izraél házának örökségén, mivelhogy elpusztult, úgy cselekszem veled: pusztulássá lesz Széir hegye és Edóm egészen; és megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló.
