5 Mose 32

1 Horcht auf, ihr Himmel, denn ich will reden, und die Erde vernehme die Worte meines Mundes!

Figyeljetek egek, hadd szóljak és hallja meg a föld szám szózatát.

2 Wie Regen ergieße sich meine Belehrung, wie Tau riesele meine Rede, wie Regenschauer auf junges Grün und wie Regentropfen auf Pflanzen!

Permetezzék mint az eső tanításom, hulljon mint a harmat szózatom, mint permetezés a sarjadékra és zápor a fűre.

3 Denn den Namen des HERRN will ich verkünden: gebt unserm Gott die Ehre!

Mert az Örökkévaló nevét szólítom, adjatok dicsőséget Istenünknek!

4 Er ist ein Fels, vollkommen ist sein Tun, denn alle seine Wege sind recht; ein Gott der Treue und ohne Falsch, gerecht und wahrhaftig ist er.

A szirt, tökéletes az Ő műve, mert minden útja jog; a hűség Istene hamisság nélkül, igazságos és egyenes Ő.

5 Übel haben an ihm gehandelt, die wegen ihrer Verworfenheit nicht seine Söhne sind, ein verderbtes und verkehrtes Geschlecht.

Elromlott számára – nem is gyermekei, saját gyalázatukra – a ferde és fonák nemzedék.

6 Durftest du dem HERRN so vergelten, du törichtes und unverständiges Volk? Ist nicht er dein Vater, der dich geschaffen? Hat nicht er dich gemacht und bereitet?

Az Örökkévalónak így fizettek, alávaló, oktalan nép? Nem-e Ő a te atyád, aki téged szerzett, Ő alkotott és szilárdított meg téged?

7 Gedenke der Tage der Vorzeit, betrachte die Jahre von Geschlecht zu Geschlecht! Frag deinen Vater, der wird dir’s kundtun, deine Greise, die werden dir’s erzählen:

Emlékezzél ősidőkről, vizsgáljátok nemzedékek és nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat és tudtodra adja, véneidet és elmondják neked.

8 Als der Höchste den Völkern ihren Erbbesitz zuteilte, als er die Menschenkinder voneinander schied, da setzte er die Gebiete der Stämme fest nach der Zahl der Kinder Israel.

Midőn birtokot adott a Legfelsőbb a nemzeteknek, midőn elválasztotta az ember fiait: megállapította a népek határait Izrael fiainak száma szerint.

9 Denn der Anteil des HERRN ist sein Volk, Jakob der Bezirk seines Erbguts.

Mert az Örökkévaló osztályrésze az ő népe, Jákob az ő kimért öröksége.

10 Er fand es im Bereich der Wüste, in der Einöde voll Geheul der Wildnis; er umhegte es schützend, nahm sich seiner an, hütete es wie seinen Augapfel.

A puszta földjén találja őt, a sivárságban, a sivatag ordítása közt; körülveszi, vigyáz rá, megóvja, mint a szeme fényét.

11 Wie ein Adler, der seine Brut aus dem Nest hinausführt und über seinen Jungen flatternd schwebt, seine Fittiche über sie breitet, sie aufnimmt, sie trägt auf seinen Schwingen:

Mint a sas, mely fölkelti fészkét, fiókái fölött lebeg, kiterjeszti szárnyait, fölveszi és viszi tollain;

12 so leitete der HERR allein das Volk, kein fremder Gott war mit ihm.

úgy az Örökkévaló egyedül vezeti őt és nincs vele idegen isten.

13 Er ließ es auf den Höhen der Erde einherfahren, und es aß die Erträgnisse des Gefildes; er ließ es Honig aus Felsen schlürfen und Öl aus Kieselgestein,

Járatja őt a föld magaslatain és eszi az a mező gyümölcsét, mézet szívat vele a sziklából és olajat a kőszirtből;

14 Sahne von Kühen und Milch vom Kleinvieh, dazu das Fett von Lämmern und Widdern, Sprößlinge von Basan und Böcke samt dem Nierenfett des Weizens; und Traubenblut trankst du, feurigen Wein.

a marha vaját és juhok tejét a bárányok zsiradékával, Básán nevelte kosokat és a bakokat, a búza veséinek zsiradékával, és a szőlővért iszod bor gyanánt.

15 Da wurde Jeschurun fett und schlug aus ja, fett wurdest du, wurdest dick, wurdest feist! – und verwarf den Gott, der ihn geschaffen, und verachtete den Felsen seines Heils.

És Jesúrun meghájasodott és kirúgott, meghájasodtál, meghíztál, megkövéredtél – és elvetette Istenét, aki alkotta és meggyalázta üdvének szirtjét.

16 Sie reizten ihn zur Eifersucht durch fremde Götter, erbitterten ihn durch greulichen Götzendienst:

Ingerlik őt idegenekkel és utálatokkal bosszantják őt;

17 sie opferten den Dämonen, die nicht Gott sind, Göttern, die (vorher) ihnen unbekannt gewesen, neuen Göttern, die erst vor kurzem aufgekommen waren, die eure Väter nicht verehrt hatten.

áldoznak a rossz szellemeknek, nem-isteneknek; isteneknek, melyeket nem ismertek, újaknak, melyek az imént jöttek, melyektől atyáitok nem borzadtak.

18 Des Felsens, der dir das Dasein gegeben, gedachtest du nicht mehr und vergaßest den Gott, dem du das Entstehn verdanktest.

A szirtet, ki téged szült, elhagytad és elfelejtetted Istent, ki létrehozott.

19 Der HERR sah es und verwarf sie voll Unmuts über seine Söhne und Töchter;

És látta az Örökkévaló és megvetette, és leányai fölött való bosszúságból.

20 er sprach: »Ich will mein Angesicht vor ihnen verbergen, will sehen, welches ihr Ausgang sein wird; denn ein Geschlecht voll Verkehrtheit sind sie, Kinder, in denen keine Treue wohnt.

És mondta: Hadd rejtem el színemet előlük, majd meglátom, mi lesz a végük? Mert fonák nemzedék ez, gyermekek, kikben, nincs hűség.

21 Sie haben mich zur Eifersucht gereizt durch Nicht-Götter, mich erbittert durch ihre nichtigen Götzen; so will auch ich sie zur Eifersucht reizen durch ein Nicht-Volk, durch einen unverständigen Volksstamm sie erbittern.

Ők ingereltek engem nem-istennel, bosszantottak hiábavalóságaikkal, én pedig ingerlem őket nem-néppel, alávaló nemzettel bosszantom őket.

22 Denn ein Feuer ist durch meinen Zorn entbrannt und hat bis in die Tiefen der Unterwelt gelodert; es hat die Erde samt ihrem Ertrag verzehrt und die Grundfesten der Berge in Flammen gesetzt. (Sheol h7585)

Mert tűz gyulladt ki haragomban és égett a sír mélyéig, megemészti a földet és termését, és lángba borítja a hegyek alapjait. (Sheol h7585)

23 Ich will Leiden auf sie häufen, meine Pfeile gegen sie verbrauchen:

Halmozok rájuk bajokat, nyilaimat elfogyasztom ellenük.

24 sind sie vor Hunger verschmachtet und von Fieberglut und giftigen Seuchen verzehrt, so will ich den Zahn wilder Tiere gegen sie loslassen samt dem Gift der im Staube kriechenden Schlangen.

Az éhségtől kiaszottak, a forróláztól és keserű halálvésztől fölemésztettek lesznek; fenevadak fogát bocsátom rájuk, a porban kúszók mérgével együtt.

25 Draußen soll das Schwert sie (der Angehörigen) berauben und drinnen daheim der Schrecken (sie wegraffen), den Jüngling wie die Jungfrau, den Säugling mitsamt dem Graukopf.«

Kinn pusztít a kard és a szobákban a félelem, mind ifjat, mind hajadont, csecsemőt az ősz emberrel együtt.

26 Ich hätte gesagt: »Zerstreuen will ich sie, ihr Gedächtnis unter den Menschen verschwinden lassen!«,

Mondtam: Elpusztítom őket, kiirtom emléküket a halandók közül.

27 wenn nicht Verdruß ich vom Feinde her fürchtete, daß nämlich ihre Widersacher es falsch deuteten, daß sie sagen möchten: »Unsere Hand hat obgesiegt, und nicht der HERR hat dies alles vollbracht!«

Ha nem félnék az ellenség bosszantásától, hogy félre ne ismerjék elleneik, nehogy azt mondják: Kezünk a hatalmas, nem az Örökkévaló cselekedte mindezt.

28 Denn ein Volk sind sie, dem alle Einsicht abgeht, und kein Verständnis findet sich bei ihnen.

Mert tanácsvesztette nép ez, nincs bennük értelem.

29 Wären sie weise, daß sie dies begriffen, so würden sie bedenken, welches ihr Endgeschick sein wird.

Ha bölcsek volnának, megértenék ezt, gondolnának végükre!

30 Wie könnte ein einziger Tausend vor sich hertreiben und zwei Zehntausend in die Flucht schlagen, hätte nicht ihr Fels sie verkauft und der HERR sie preisgegeben?

Miként üldözhet egy ezret és ketten hogy futamíthatnak meg tízezret? Ha nem, hogy szirtjük eladta őket és az Örökkévaló kiszolgáltatta őket.

31 Denn nicht wie unser Fels ist ihr Fels; das müssen unsere Feinde selbst anerkennen.

Mert nem olyan, mint szirtünk az ő szirtjük, maguk ellenségeink bírák ebben.

32 Doch vom Weinstock Sodoms stammt ihr Weinstock und aus den Gefilden Gomorrhas: ihre Trauben sind Gifttrauben, gallenbittre Beeren haben sie;

Mert Szodoma szőlőjéből való az ő szőlőjük és Gomorra mezőségeiről; bogyóik méregbogyók, keserűek a fürtjeik.

33 Schlangengeifer ist ihr Wein und grausiges Otterngift.

Sárkányok dühe az ő boruk és viperák kegyetlen mérge.

34 »Liegt das nicht bei mir aufbewahrt, versiegelt in meinen Schatzkammern?

Nemde el van az rejtve nálam, bepecsételve kincstáraimban?

35 Mir steht die Rache und Vergeltung zu für die Zeit, da ihr Fuß wanken wird; denn nahe ist der Tag ihres Verderbens, und eilends kommt das ihnen bestimmte Schicksal heran.«

Enyém a bosszú és a megtorlás az időre, midőn ingadozik lábuk, mert közel van szerencsétlenségük napja és sietve jön az ő jövőjük.

36 Denn der HERR wird sein Volk richten, aber seiner Knechte sich erbarmen, wenn er sieht, daß jeder Halt geschwunden und daß dahin sind Hörige wie Freie.

Mert igazságot szolgáltat az Örökkévaló az ő népének és megszánja szolgáit, midőn látja, hogy eltűnt a hatalom és odavan az elzárt és meghagyott.

37 Da wird er sagen: »Wo sind nun ihre Götter, der Fels, auf den sie sich verließen?

És azt mondja: Hol vannak isteneik, a szirt, melyben bíztak,

38 Wo sind die, welche das Fett ihrer Schlachtopfer aßen, den Wein ihrer Gußopfer tranken? Sie mögen auftreten und euch helfen, damit sie euer Schirm sind!

melyek az ő áldozataik zsiradékát eszik, italáldozatuk borát isszák? Keljenek föl, segítsenek benneteket, hogy oltalom legyen számotokra!

39 Erkennet jetzt, daß ich allein es bin und neben mir kein andrer Gott besteht! Ich bin’s, der tötet und lebendig macht, ich verwunde, aber heile auch wieder, und niemand kann aus meiner Hand erretten!

Lássátok most, hogy én, én vagyok az és nincs Isten mellettem, én osztok halált és adok életet, sebet verek és meggyógyítom én, és nincs, aki kezemből megmenthet!

40 Nun denn, ich erhebe meine Hand zum Himmel und gelobe: So wahr ich ewig lebe:

Mert az égre emelem föl kezemet és mondom: Amint hogy örökké élek –

41 Hab’ ich mein blitzendes Schwert geschärft und hat meine Hand zum Gericht gegriffen, so werde ich Rache an meinen Feinden nehmen und denen vergelten, die mich hassen!

ha megélesítem villogó kardomat és kezem az ítélethez fog, bosszút állok elleneimen és gyűlölőimnek megfizetek.

42 Meine Pfeile will ich mit Blut trunken machen und mein Schwert soll Fleisch fressen – mit dem Blut der Erschlagnen und Gefangnen, vom Haupt der Fürsten des Feindes!«

Megrészegítem nyilaimat vérrel és kardom húst eszik: az elesettnek és fogolynak vérével, az ellenség szétzúzott fejéből.

43 Jubelt, ihr Heidenvölker, über sein Volk! denn er wird das Blut seiner Knechte rächen und Rache an seinen Bedrängern nehmen und entsünd’gen sein Land, sein Volk.

Ujjongjatok nemzetek az ő népének, mert ő megbosszulja szolgáinak vérét és bosszút áll ellenein, engesztelést szerez földjének, népének.

44 Mose ging dann hin und trug den ganzen Wortlaut dieses Liedes dem Volke laut vor, er und Hosea, der Sohn Nuns.

Mózes elment és elmondta ez ének minden szavait a nép füleinek hallatára, ő és Hósea, Nun fia.

45 Als Mose aber dieses ganze Lied allen Israeliten bis zu Ende vorgetragen hatte,

Midőn végzett Mózes azzal; hogy elmondja mind e szavakat egész Izraelnek,

46 sagte er zu ihnen: »Beherzigt all diese Worte, die ich euch heute feierlich ans Herz lege! Ihr sollt sie euren Kindern einprägen, damit sie auf die sorgfältige Beobachtung aller Bestimmungen dieses Gesetzes bedacht sind;

akkor mondta nekik: Fordítsátok szíveteket mind a szavakra, melyekkel én tanúságot teszek ellenetek ma, hogy megparancsoljátok azokat gyermekeiteknek, hogy megőrizzék és megtegyék e tannak minden szavait.

47 denn es ist kein bedeutungsloses Wort für euch, sondern euer Leben hängt davon ab, und durch die Beobachtung dieses Wortes werdet ihr ein langes Bestehen in dem Lande gewinnen, in das ihr jetzt über den Jordan zieht, um es in Besitz zu nehmen.«

Mert nem üres szó az számotokra, hanem az a ti életetek és ez ige által lesztek hosszú életűek a földön, ahova ti átvonultok a Jordánon, hogy elfoglaljátok.

48 An demselben Tage aber sagte der HERR zu Mose:

És szólt az Örökkévaló Mózeshez ugyanezen a napon, mondván:

49 »Steige auf das Gebirge Abarim hier, auf den Berg Nebo, der im Lande der Moabiter, Jericho gegenüber, liegt, und sieh dir das Land Kanaan an, das ich den Israeliten zum Eigentum geben will.

Menj fel az Ábárim e hegyére, a Nebó hegyre, mely Móáb országában van, mely Jerichó előtt van, és nézd meg Kanaán országát, melyet és Izrael fiainak adok örök birtokul.

50 Dann sollst du auf dem Berge, auf den du hinaufsteigen wirst, sterben und zu deinen Stammesgenossen versammelt werden, wie dein Bruder Aaron auf dem Berge Hor gestorben und zu seinen Stammesgenossen versammelt worden ist.

És halj meg a hegyen, ahova te fölmész takaríttassál el népedhez, amint meghalt Áron testvéred a Hór hegyén és eltakaríttatott népéhez;

51 Denn ihr habt euch inmitten der Israeliten am Haderwasser von Kades in der Wüste Zin treulos gegen mich erwiesen, weil ihr inmitten der Israeliten mir nicht als dem Heiligen die Ehre gegeben habt.

mivelhogy hűtlenül cselekedtetek ellenem Izrael fiai közepette a pörlekedés vizeinél Kádesben, Cin pusztájában, mivelhogy nem szenteltetek meg engem Izrael fiai közepette.

52 Denn nur gegenüber sollst du in das Land, das ich den Israeliten geben will, hineinsehen, aber nicht in das Land selbst hineinkommen!«

Csak távolról láthatod az országot, de be nem mész oda, az országba, melyet én Izrael fiainak adok.