2 Samuel 22
1 Das folgende Lied richtete David an den HERRN zu der Zeit, als der HERR ihn aus der Hand aller seiner Feinde und (besonders) aus der Hand Sauls errettet hatte. Er betete (damals):
És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
2 Der HERR ist mein Fels, meine Burg und mein Erretter;
Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
3 Gott ist mein Fels, zu dem ich mich flüchte, mein Schild und das Horn meines Heils, mein fester Turm und meine Zuflucht, mein Erretter, der von Gewalttat mich rettet.
Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
4 Den Preiswürdigen rufe ich an, den HERRN: so werd’ ich von meinen Feinden errettet.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5 Denn die Wogen des Todes hatten mich umringt, die Ströme des Unheils schreckten mich,
Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol h7585)
7 In meiner Angst rief ich zum HERRN und schrie um Hilfe zu meinem Gott; da vernahm er in seinem Palast mein Rufen, und mein Notschrei drang zu seinen Ohren.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
8 Da wankte und schwankte die Erde, des Himmels Grundfesten bebten und wankten hin und her, denn er war zornentbrannt;
Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9 Rauch stieg auf aus seiner Nase, und fressendes Feuer drang aus seinem Munde, glühende Kohlen sprühten von ihm aus.
Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10 Er neigte den Himmel und fuhr herab, Wolkennacht lag unter seinen Füßen;
Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
11 Er fuhr auf dem Cherub und flog daher und schoß herab auf den Fittichen des Sturms;
Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
12 Finsternis machte er rings um sich her zu seinem Gezelt, Regendunkel, dichtes Gewölk;
Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
13 aus dem Glanz vor ihm her brannten Feuerflammen.
A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
14 Dann donnerte der HERR vom Himmel her, der Höchste ließ seine Stimme erschallen;
Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
15 er schoß seine Pfeile ab und zerstreute sie, schleuderte Blitze und schreckte sie.
Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
16 Da wurden sichtbar die Tiefen des Meeres und aufgedeckt die Grundfesten der Erde durch das Schelten des HERRN, von dem Zornesschnauben seiner Nase.
Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
17 Er streckte die Hand herab aus der Höhe, ergriff mich, zog mich heraus aus den großen Fluten,
Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18 entriß mich meinem starken Feinde, meinen Widersachern, die zu stark mir waren.
Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
19 Sie hatten mich überfallen an meinem Unglückstage, doch der HERR ward mir zur Stütze;
Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20 er führte mich heraus auf weiten Raum, riß mich heraus, weil er Wohlgefallen an mir hatte.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
21 Der HERR hat mir gelohnt nach meiner Gerechtigkeit, nach der Reinheit meiner Hände mir vergolten;
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22 denn ich habe innegehalten die Wege des HERRN und bin von meinem Gott nicht treulos abgefallen;
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23 nein, alle seine Rechte haben mir vor Augen gestanden, und von seinen Geboten bin ich nicht abgewichen.
mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
24 So bin ich unsträflich vor ihm gewandelt und hab’ mich vor jeder Verschuldung gehütet;
Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
25 drum hat mir der HERR vergolten nach meiner Gerechtigkeit, nach meiner Reinheit, die seinen Augen sichtbar war.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
26 Gegen den Guten erweist du dich gütig, gegen den Redlichen zeigst du dich redlich,
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
27 gegen den Reinen erweist du dich rein, doch gegen den Falschen zeigst du dich enttäuschend;
megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28 denn du schaffst demütigen Leuten Hilfe, aber stolze Augen erniedrigst du.
S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
29 Ja, du bist meine Leuchte, o HERR; und mein Gott erhellt meine Finsternis.
Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
30 Denn mit dir überrenne ich Feindesscharen, mit meinem Gott überspringe ich Mauern.
Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
31 Dieser Gott – sein Walten ist vollkommen, die Worte des HERRN sind lauter, ein Schild ist er allen, die zu ihm sich flüchten.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
32 Denn wer ist Gott außer dem HERRN und wer ein Fels als nur unser Gott?,
Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
33 dieser Gott, der mit Kraft mich gegürtet und der meinen Weg ohn’ Anstoß gemacht;
Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
34 der mir Füße verliehen den Hirschen gleich und mich sicher auf Bergeshöhen gestellt;
Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35 der meine Hände streiten gelehrt, daß meine Arme den ehernen Bogen spannten.
Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
36 Du reichtest mir deinen schützenden Schild, und deine Gnade machte mich groß.
Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
37 Du schafftest weiten Raum meinen Schritten unter mir, und meine Knöchel wankten nicht.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38 Ich verfolgte meine Feinde, vertilgte sie und kehrte nicht um, bis ich sie vernichtet;
Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39 ich vernichtete und zerschmetterte sie, daß sie nicht wieder aufstehn konnten: sie sanken unter meine Füße nieder.
Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
40 Und du gürtetest mich mit Kraft zum Streit, beugtest unter mich, die sich gegen mich erhoben;
Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41 du triebst meine Feinde vor mir in die Flucht, und alle, die mich haßten, vernichtete ich.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
42 Sie blickten nach Hilfe umher – doch da war kein Helfer – zum HERRN – doch er hörte sie nicht;
Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 ich zermalmte sie wie Staub auf dem Boden, wie Kot auf den Gassen zertrat, zerstampfte ich sie.
Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
44 Du hast mich aus meines Volkes Fehden errettet, mich zum Oberhaupt von Völkern eingesetzt: Völker, die ich nicht kannte, dienen mir;
Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
45 die Söhne des Auslands huldigen mir, aufs bloße Wort gehorchen sie mir;
Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
46 die Söhne des Auslands sinken mutlos hin und kommen zitternd hervor aus ihren Schlössern.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47 Der HERR lebt: gepriesen sei mein Hort!, und erhaben ist der Gott, der Fels meines Heils,
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
48 der Gott, der mir Rache verliehen und die Völker unter meine Herrschaft gezwungen,
az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
49 der mich von meinen Feinden frei gemacht und über meine Widersacher mich erhöht, von dem Mann der Gewalttat mich befreit hat!
kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50 Drum will ich dich preisen, HERR, unter den Völkern und deinem Namen lobsingen,
Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
51 dir, der seinem Könige großes Heil verleiht und Gnade an seinem Gesalbten übt, an David und seinem Hause ewiglich!
Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
